Vendégsorok: Milyen országban élünk?…

A Buda-Cash brókercég botránya az ÉRB Zrt-ig ért, elérve a berettyóújfalui kirendeltséget is, ami az alapítványunk, az Igazgyöngy Alapítvány számlavezető bankja. A közleményt mi is megkaptuk, a számlánk elérhetetlen lett, ellehetetlenítve a munkánkat, elvéve a reményt is tőlünk, és a családoktól is, akikért dolgozunk. L. Ritók Nóra írása.

Persze lehetne azt mondani, hogy nem kellett volna megbíznunk egy bankban. Hogy legalább kettőben-háromban kellett volna számlát nyitnunk, hogy pályázni tudjunk, meg fogadni azoknak a támogatását, akik fontosnak érzik a munkánkat, azt az esélyteremtő munkát, amit amúgy is széllel szemben végzünk, hihetetlen erőfeszítésekkel, de hittel és bizakodva. De bíztunk ebben a bankban, bíztunk az államban, a törvényes működés védelmében, abban, hogy megfelelünk az előírásoknak, van bankszámlánk, átláthatóan működünk, a pályázatok, adományok rendszerében. És persze spórolósan is, hiszen nem azért kapjuk a támogatásokat, hogy számlavezetéseket finanszírozzunk belőle, újabb bankokban, hogy hátha történik valami. Az az igazság, hogy a kockázati tényezők között ezt sosem elemeztük. Mert naivan bíztunk bennük. Bíztunk az ország működtetett rendszerében. A hír először hihetetlennek tűnt. Nem, az nem lehet, hogy egyszerűen bezárják, és kész. Hogy küldenek egy hirdetményt, amiben azt írják, mindenki maga gondoskodjon az átutalásai teljesítéséről… Hogyan, mikor nem férünk hozzá a pénzünkhöz? Egy keserves éjszaka után a mai nap még reménytelenebbnek mutatja a helyzetet. Maholnap utalnunk kellene a fizetéseket, de nincs miből. Vagyis nem férünk hozzá. Az iskolai bérek utalása mindig csúszásban van a MÁK utalásához képest, hiszen az 10-e körül jön, a fizetéseket meg hamarabb utaljuk. Ez most ott van a számlán, de utalni nem tudunk. Nincs máshol pénzünk, nincs miből. És nincs miből a járulékokat utalni sem. És a NAV nem fog várni. Az Igazgyöngy dolgozói is ugyanúgy, mint sokan az országban egyik hónapról a másikra élnek. Nincs módjuk hónapokig tartó várakozásra, mert nincs miből megélni, eltartani a gyerekeiket. Az iskola üzemeltetéséhez nincs anyag- és útiköltség, hiába a sok örökbefogadó támogatása, a pénz ott van a számlán, hozzáférhetetlenül.

Az alapítvány működtetésére szánt adományok is elérhetetlenek, nem tudjuk kiváltani a gyerekgyógyszereket, kiosztani az ösztöndíjakat, hiába fogtak össze emberek, cégek, hogy segítsék a munkánkat. A mai telefonok már erről szóltak a segítség kérőknek: nem, sajnos nem tudunk segíteni, mert nem férünk hozzá a számlánkhoz. Persze ők nem értik ezt. Hogyan is értenék, mikor mi sem értjük, mi történik itt? A pályázatok? Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz a folytatással. Az alszámlákon a legtöbb pályázat előfinanszírozása ott van, a legtöbb egy összegben, beragadva, benne bérek, programok költségei, útiköltségek, anyagköltségek. Hazai és külföldi pályázati támogatások is, melyeket mindig nagyon pontosan tervezünk, hogy a folyamatos működést biztosítani tudjuk. Most minden megállt. Vajon elfogadják-e, hogy nem rajtunk múlik a megtorpanás, megállás? És mi lesz a hatásával? A mi fejlesztéseink sikerének titka a folyamatosság, ami most előre nem látható ideig fel van függesztve. Az utóbbi évek takarékos működésével felhalmozott pénzből most indítottunk volna egy nagyobb beruházást, a jövő héten írtuk volna alá a szerződést a sáfránytermesztés beindításáról, és kellene fizetnünk a hagymákért. Most ez is kútba esett. A hagymákat hamarosan a földbe kellene tenni, különben veszítünk egy évet, esélyt vesztve az előrelépésre. Erre spóroltunk már rég, ebben vannak még benne a szociális innovációért kapott nemzetközi díjaink, a nem címzett céges támogatások, ebből akartunk fejleszteni, munkahelyet, jövőképet adni a nyomorúságban. Ha a bankok bedőlnek, ezeket a spórolt pénzeket valószínűleg sosem látjuk többé. A kártérítési limit a 16 pályázatunk összegével kb. azonos, vagyis azokhoz majd valamikor hozzájuthatunk, de a spórolt, fejlesztést szolgáló pénzeket elnyeli a csalások miatt létrejött helyzet. Persze lehet, nem így lesz. Lehet, holnap majd minden visszaáll, kinyit a bank, és elnézést kérnek. Optimistának kellene lennem, de nem megy. Halálosan elegem van mindenből. Hiába küzdök, küzdünk, hiába az eredmény, az emberek összefogásával fejlesztett integrációs munka sikere, a közeg, amiben működünk, megfojt. Ülök itt, magamba zuhanva, ma már nem sikerült lepleznem az elkeseredésemet a kollégák előtt, és folyton azt kérdezem: mi közöm van nekem, nekünk a Buda-Cash mocskos ügyeihez? Nem is halottam róluk soha… Milyen ország ez? Azt hiszem, tényleg nincs kiút.

- L. Ritók Nóra -

A szerző a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, a Nyomor széle blog szerzője. További írásai itt olvashatók.

„Hát milyen országban élünk?!”

Berettyóújfalu - L. Ritók Nóra szerint végzetes hiba volt, hogy naivan megbíztak a számlavezető bankjukban.