Mindig a legnehezebb munkát végezte

Hajdúbagos - Szunai Miklóst a honvédelmi miniszter is köszöntötte a 100. születésnapja alkalmából.Ritka ajándéka a sorsnak, hogy valaki 100 évig éljen, s még ritkább, hogy 100 évesen is tiszta fejjel gondolkodjon, saját lábán közlekedjen. Szunai Miklósnak ez megadatott. Aki találkozik vele, egy kedélyes, kiegyensúlyozott ember emlékét viheti magával.

Születésnapja alkalmából azt kértem, mesélje el élete legnagyszerűbb élményét. Gondolkodás nélkül válaszolta: az imádság volt az. „Csak az Istenben bízni, szeretni, imádni! Ez boldogított egész életemben” – tette hozzá különösebb pátosz nélkül. A családjuk görög katolikus vallású, mindannyian hitben éltek. Ő már gyerekként is nagyon várta a vasárnapokat, hogy templomba mehessen, s ha az édesapja nem fogta be a lovakat, akkor gyalogolt 19 kilométert a hajdúdorogi templomig, majd ugyanannyit vissza. Százévesen azt mondja, mióta az eszét tudja, naponta átlagosan két órát imádsággal töltött, és a legtöbbet Istentől kapta.

Gazdálkodó családba született, úgy mondja, közepes jómódban éltek. A hét gyermekes családban ő volt a legfiatalabb. Testvérei közül öten több mint 80 évet éltek, a hatodik baleset következtében halt meg 46 éves korában.

Miklós szintén a gazdálkodást választotta, 70 holdat művelt a nyíregyházi határban – magyarázza, „de amikor jött az orosz rendszer, a beszolgáltatások, úgy döntöttem, nem fogom meglopni magamat. Felhagytam a gazdálkodással, elmentem a vasúthoz és onnan is jöttem nyugdíjba. Mindig a legnehezebb munkát végeztem, mert azzal tudtam a legtöbbet keresni. 26 évesen nősültem, a feleségemmel 57 évet éltünk együtt. 17 éve vette el tőlem a Jóisten” – sorolja címszavakban hosszú élete legfontosabbnak tartott epizódjait. Harcolt a második világháborúban, kijutott neki 3,5 év orosz fogság, hadirokkant lett: egy sérülés miatt amputálni kellett az egyik mutatóujját. Ettől eltekintve, betegségek nélkül élt.

A napjait néhány éve Hajdúbagoson, az idősek otthonában tölti. Nem kényszerből, hanem saját választása nyomán költözött az intézménybe, s azt mondja, jól érzi magát: tisztelik a lakótársai, kedvesek a dolgozók is. Sokat néz tévét, hallgat rádiót, mert érdekli a politika, bár soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem. Hosszú évtizedek óta hűséges előfizetője és olvasója a Naplónak is.

Három gyermekük született, de csak két fia él, akiktől három unoka és négy dédunoka származik.

Március 10-én, a születésnapján a szociális otthonban köszöntő ünnepséget rendeztek, 13-án, pénteken a szintén Miklós nevű fiával Budapestre utazott, hogy a Stefánia Palotában tartott ünnepségen átvegye Hende Csaba honvédelmi minisztertől a „honvédelem ügye iránti elkötelezettségének és tevékenységének elismeréséül” adományozott emléktárgyat, a díszöltözetű huszár figurát. Március 14-én pedig Debrecenben, családi rendezvényen köszöntötték a 101. évében járó Szunai Miklóst.

HBN