Melinda életének hat kis csodája

Debrecen - A Kerekestelep egyik utcájában áll egy kis házikó, abban hat csodálatos gyermekét neveli a Lukács házaspár.Hallottuk, szekrényt adományoztak a Máltai Szeretetszolgálatnak. – Az úgy volt – kezdi Melinda a történetet –, hogy a férjem elkészítette a beépített szekrényünket, s feleslegessé vált a régi. Természetes, hogy odaadjuk.

Nem az adakozás az egyedüli, ami miatt példa az életük, hanem az a szellemiség, amely szinte „fejbekólintja” az embert. „Jé, így is lehet!” – jöhet a felismerés.

– Városszéli nagycsaládban nevelkedtem, fantasztikus, szeretetteljes légkörben – mondja a fiatalasszony. – Hatodik gyerekként én voltam a legkisebb a családban. Nem vágytam semmire csak egy kistestvérre, de édesanyám azt mondta, hogy majd neked lesz kisgyermeked! Akkor nem értettem, de ma már én is ezt mondom az enyémeknek. Nagyon szép gyermekkorom volt. Sok-sok állat, mindig sok vendég, vidámság, szóval pezsgő élet.

Közösen énekelnek

17 évesen ismertem meg a férjemet Erdélyben, két év múlva összekötöttük az életünket, s talán ma még erősebb az a fiatalkori érzés. Három vagy négy gyereket képzeltem el, de a sors másként akarta. Mind szerelemgyerek! Jonatán 12, Dani 9, Lilla 8, Panna 6, Marci 3 éves, Fannika 7 hónapos. Igazán, mint az orgonasípok!

De nem csak ennyi kötődésük van a zenéhez. Az édesapa zongorázik, gitározik, a gyerekek örökölték csodálatos hangját. Sokat énekelnek közösen, emellett rengeteget olvasnak, festenek, kézműveskednek, egészen fantasztikus dolgokat készítenek. Kiállítást lehetne rendezni a sok-sok „alkotásból”!

Olvasás, az az ő ideje

A nagypapa egyszobás lakásából és a hozzá tartozó garázsból varázsoltak meghitt otthont az évek alatt. Az édesapa ugyancsak másnaponta van otthon a munkája miatt, de minden percet kihasznál, hogy gyarapodjanak valamivel. Az ő kezemunkája a sok ágy, a szekrény, az asztal a székekkel, s a sok polc, amelyek roskadoznak a könyvektől. Könyvtárból olvasunk, de amit kapnak a gyerekek, azokat nagy becsben tartjuk. Polcból nem győz eleget „gyártani”, minden kis helyet bepolcozunk, hogy valahogy rend legyen körülöttünk – mondja Melinda. A gyerekek segítenek, minden héten más a hetes.

Az ő dolga a terítés, a felsöprés, stb. Mindig tudják, hogy ki következik, mint ahogy azt is, hogy ki alszik velem, amikor a férjem nincs itthon. A gyerekek oviba, iskolába vannak napközben, akkor én a picivel vagyok, amíg alszik, sütök, főzök, várom őket haza. Szoptatás közben olvasok egy kicsit – az az én időm! Jonatán a tanító bácsi, ő segít a kicsiknek, nagyon élvezi a feladatot, s komolyan is veszi! Hétvégén a férjem 6 kiló lisztből süt kenyereket, lefagyasztjuk, s van egész héten. A maradék tésztából lángost sütünk, abból megvan a vacsora, s még az ismerősöknek, barátoknak is jut belőle.

- Sz. Vrancsik Éva -