Az olvasótermi oázisban

Debrecen - Komolay Szabolcs: a könyv sokatmondó ajándék, szórakozás, szenvedély és mindig érték.

„Eddig négyszer ért a megtiszteltetés, hogy könyvhetet nyithattam meg, utána úgy döntöttem, nem vállalkozom ilyesmire. Akkor miért állok most mégis itt? – tette fel a kérdést a könyves sátrakkal övezett Csapó utcai sétálóövezet színpadán állva Oravecz Imre, a 86. Ünnepi Könyvhét díszvendége. – Azért, mert ez Debrecen – adott határozott választ a Kossuth-díjas író, költő, műfordító az esemény csütörtök délutáni nyitányán.

– Néhány éve úgy határoztam, elég a közhelyekből, nem ismételgetem, hogy milyen szép dolog a könyvhét. Nem mintha nem volna az. Jó, hogy van: a kereskedők több könyvet adnak el, mint máskor, nem feltétlenül szépirodalmat vagy magasat, de vidám a hangulat. És az írók, akiknek könyvük jelent meg ez alkalomból abba az illúzióba ringathatják magukat, hogy mégis kellenek, számítanak – mondta az író, aki néhány órával később a Szajla én vagyok című kötetéről beszélt az érdeklődőknek a Kölcsey Központban.

Nem is akármilyen…

„Ünneprontás, ha nemcsak dicsér az ember, hanem kesereg. Nehéz helyzetben vannak a kiadók, az írók, de még az olvasók is, hosszú, rögös út vezet a könyvhöz. Egyszer a fővárosban elkövettem a hibát, hogy panaszkodtam. Tíz éve, kezdő könyvhét-nyitó koromban emlegettem, hogy szükséget szenvednek az írók. Nem luxusra gondoltam, nem kimeríthetetlen bankszámlára, hanem csak arra, hogy ki tudják fizetni a havi rezsijüket, és utána maradjon még pénzük vásárolni egy-egy kötetet a könyvhéten. Többen megróttak ezért. Úgy határoztam, hogy pontot teszek a könyvhétnyitó karrierem végére, de nem utasíthattam el ezt a felkérést, mert Debrecenhez közöm van. Nem is akármilyen. Itt jártam egyetemre, a néhai Kossuth­ra a múlt század hatvanas éveiben. Nekem itt esett találkozásom a könyvvel olvasóként, írogatóként. Csak ritkán jöttem a belvárosba, nem szerettem azt a Debrecent, ami a Nagyerdőn kívül volt. Az nekem a fejesek, párttitkárok, KISZ-titkárok, a hatalom Debrecene volt. Az én Debrecenem az egyetem volt, a találkozás színhelye pedig a nagykönyvtár. Azelőtt is olvastam, de az olvasóteremben kerültem a könyvvel, mint olyannal bensőséges és következményes viszonyba. A könyvtárban találkoztam először Bata Imrével is, akinek a barátsága nélkül talán felhagytam volna az írással. Oázis volt az a terem, menedék, egy másik világ, elütő az egyetem egészétől és mindentől, ahol korlátlan volt az ideológiai önkény, legalábbis így éreztem. Többek között ezt kaptam én Debrecenben” – nyitotta meg a négynapos rendezvényt az író.

Komolay Szabolcs alpolgármester köszöntőjének apropóját az adta, hogy épp aznap kapott egy könyvet. Mint mondta, a könyv ajándék, amely sokat mond az adóról és a megajándékozottról; felhívás a tanulásra; szórakozás, kikapcsolódás; (gyűjtő)szenvedély, de mindenképpen érték, a materialista és a szellemi értelmezésben egyaránt.

HBN–HABE