Elszakadt az óvszer? Segít a védőnő!

Debrecen - A prevenció mellett a lelki támasz a legfontosabb feladatuk a szakembereknek.

Hazánkban az anyák természetesnek veszik, hogy a védőnő „kéznél” van: mindenben segít, tanácsokat ad, támaszt nyújt. Éppen ezért egyedülálló a Magyar Védőnői Szolgálat, mely idén ünnepli 100. évfordulóját. A jubileumi év kapcsán Nagyné Lakatos Orsolya területi védőnő és Verbáné Szegedi Erika iskolai védő meséltek a munkájukról.

Milyen feladatai vannak a területi védőnőnek?

Nagyné Lakatos Orsolya: Komplex egészségvédelmet nyújtunk a családoknak, mely már a várandósággal kezdetét veszi. A nőket többek között felkészítjük az anyaságra, a baba világrajövetelét követően pedig a gyermekkel kapcsolatos teendőkben biztosítunk segítséget: anyatejes táplálás, a családok tájékoztatása az életkorhoz kötött védőoltásokról, a gyermek fejlődésének követése. Nem beszélve a lelki támaszról, hiszen egy kezdő anyuka még tele van kétségekkel és aggodalommal; ezek feloldásában is nagy szerepünk van. Ezért próbálunk bensőségesebb viszonyt kialakítani az érintettekkel, amihez elengedhetetlen a bizalom elnyerése. Úgy gondolom, ebben különbözünk más, szintén az egészségügyben dolgozó szakembertől, hiszen a munkánk során sok gondot megosztanak velünk a szülők.

Miben tér el ettől az iskolai védőnő munkája?

Verbáné Szegedi Erika: Míg a területi védőnőknél a gyerekek szoros nyomon követése 6 éves korig tart, mi 6-tól 18 éves korig kísérjük figyelemmel a fiatalok életét.

Minden páros évfolyamban komplex szűrővizsgálatot végzünk, ahol számos betegségre (látásproblémákra, túlsúlyra, gerincferdülésre, tartáshibára, lúdtalpra) fény derül. Ezen kívül baleset, rosszullét esetén elsősegélyt nyújtunk. Az iskolai védőoltásokkal is mi foglalkozunk, illetve, ha a igény van rá, osztályfőnöki órákon egészségre neveléssel és egészségfejlesztéssel kapcsolatos előadásokat tartunk. A fiatalok sokszor fordulnak hozzánk lelki problémákkal is, melyben szintén próbálunk segíteni, természetesen, ha szükséges, bevonjuk a szakembereket is.

Melyek a leggyakoribb kérdések, amikkel önökhöz fordulnak?

Nagyné Lakatos Orsolya: A várandósok nyilván, hogy mennyire fáj a szülés, fájdalomcsillapítási lehetőségekről, orvosválasztásról érdeklődnek. Az újszülött-ellátással kapcsolatban a legfontosabb az anyatejes táplálás kérdése, ami, ha nem jön ösztönösen, akkor segítünk. Mint már említettem, lelki támaszt is nyújtunk. Éppen ezért én például nem szoktam kikapcsolni a telefonon este sem, mert, ha egy anya felhív – legyen az banális kérdés is – aggódva, gyakran elég két szó, hogy megnyugtassam.

Verbáné Szegedi Erika: Tudatosítani kell a gondozottakban, hogy nekünk nem teher a segítségnyújtás. Nekem is volt egy családom, ahol lombikbébiprogramban ikrek születtek, azonban, mivel nem volt nagymama, aki segítsen az első fürdetéskor, engem kértek meg. Számomra ez megtiszteltetés volt, egyáltalán nem bántam, hogy este 7 órakor el kellett mennem a családhoz. De olyan is előfordult, hogy szombat este írt egy diák a Facebookon, hogy „védő néni elszakadt az óvszer, mit csináljunk?”

Milyen nehézséggel kell megküzdeniük a munkájukban?

Nagyné Lakatos Orsolya: A mai világban, az internetes fórumok befolyása mellett nehéz a család bizalmába férkőzni. Lelkünkön viseljük a gondozottak életért, ezért ha a szülés körül történik valami a babával vagy az édesanyával, természetesen a védőnőknek is nehéz feldolgozniuk. Nyilván a családok szociális háttere sem egyforma, gyakran kerülünk gyermekvédelmi és gyámhatósági ügyekbe is, ami szintén megvisel minket. A szülők anyagi helyzete is befolyásolja, hogy milyen nehézségekkel találkozunk: van-e mit enni, van-e babakocsi, kiságy, pelenka. Ezért karitatív módon mindig kérjük a gondozottjainktól, hogy akinek van feleslegessé vált holmija, adja nekünk, hogy elvihessük a rászorulóknak. Szerencsére ez egy jól működő rendszer. Megható volt, amikor egy kevésbé jómódú családom ruhát, pelenkát, tápszert, tejpépet vásárolt és egy kis pénzt is adott nekem, hogy gyereknapra juttassam el egy rászoruló családnak.

Verbáné Szegedi Erika: Nehéz kezelni az oltásellenességet, illetve nagyon sok az adminisztrációs teher. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a munkaidőnkből sokat a papírmunka visz el.

Önök szerint milyen a társadalmi megítélése a védőnői szakmának?

Nagyné Lakatos Orsolya: A családnak be kell engednie az otthonába ahhoz, hogy segíthessek! Ez sokszor nagyon nehéz feladat. Az internet sem könnyíti meg a helyzetünket, hiszen pontosan tudjuk, hogy a negatív vélemények gyorsabban terjednek, mint a pozitívak. Ugyanakkor van egy rendszerünk arra is, ha a család nem kér a segítségünkből: a várandós gondozási, csecsemőgondozási, 1–3 és 3–6 éves gondozási tervünkben pontosan le van írva a védőnő feladata. Ki van hagyva egy üres rubrika arra, hogy, ha a szülő másképp gondolja, írja le. Amennyiben az édesanya azt szeretné, hogy a terhesség alatt egyszer se látogassuk meg, viszont bejön a védőnőhöz fogadóórára, nem ellenkezünk. Ettől függetlenül az a tapasztalatom, hogy az a gondozott, aki nem szívesen várja a védőnőt, nem biztos, hogy felvállalja a véleményét, legtöbbször inkább nem reagál a megkeresésünkre. Amikor meghalt egy gyermek, sokszor hallottuk a kérdést: hol volt a védőnő? Hiába tudom, hogy ott van a család, ha nem sikerül hozzá bejutni.

Verbáné Szegedi Erika: Magyarország az elsők között van védőoltás-lefedettségben, amiben hatalmas szerepe van a védőnőknek. Hazánkban valóban egyedülálló ez a terület, amiben akkora erő van, amit ki kellene használni és megbecsülni, mindezt mégsem tapasztalom.

Melyik a legmeghatározóbb élményük ami a védőnői szolgálathoz kapcsolódik ?

Nagyné Lakatos Orsolya: Vannak megragadt emlékképeim, talán az egyik legfelemelőbb érzés volt, amikor kezdő védőnőként az anyuka sorozatos vetélése után együtt rágtuk a körmünket a 12 hetes ultrahangon, hogy vajon megmarad-e a baba? Természetesen mindketten sírtunk örömünkben amikor megszületett az egészséges kislány.

Verbáné Szegedi Erika: Nekem a legemlékezetesebb, amikor megkeresett egy fiatal lány azzal, hogy drogozik. Hónapokig járt hozzám beszélgetni – bár nem akart leszokni –, próbáltam elmagyarázni, milyen következményei vannak az életében a drognak. Aztán az a sok magocska, amit „elültettem a fejében”, végre meghozta a gyümölcsét: egyszer csak bejött hozzám, elmondta, hogy érzi magán azokat a tüneteket, amikre felhívtam a figyelmét, és szeretne felhagyni a kábítószerezéssel. Felvettük a kapcsolatot a drogambulanciával és nagyon jó kivezető terápiában részesült.

- Pálfi-Tóth Zoé -