Ha stiglicet akar látni, a Nagyerdő vagy a Bem tér felé vegye az irányt!

Debrecen - Terepszemle Stúdió: a tengelice összetéveszthetetlen más hasonló méretű madarakkal.

Német megfelelőjéből kapta népi nevét az a pintyféle, ami állandó lakója egész Európának, Nyugat-és Közép-Ázsiának, illetve Észak-Afrikának, és melynek alfajai megtalálhatók világszerte a Himalájától Korzikáig, a Krímtől a Brit szigetekig. A stiglicet, vagyis tengelicet színpompás tollazata és kedélyes természete miatt előszeretettel fogják be és tartják kalitkában tőlünk délebbre, de nálunk ez ma már nem jellemző, sőt tiltott, hiszen sok más társához hasonlóan ez a faj is védett.

A madár jellemzői

Fekete-fehér fejéből szinte kivilágít vörös „arca”, koromfekete szárnyát széles sárga csík ékesíti, ami ültében is jól kivehető, fehér foltos fekete farka, fehér, barnás hasa és melle, elefántcsontszínű hegyes csőre miatt összetéveszthetetlen más hasonló méretű madarakkal.

Alapvetően magevő, kúpos csőrével ügyesen töri fel akár a télen a madáretetőkre kitett napraforgó héját is, de tavasztól őszig parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben, kertekben, gazosokban tanyázik. A tavaszi-nyári időszakban gyakran kisebb csapatokat láthatunk együtt hintázni fenyőkön, bogáncsokon, vagy platánfák bogyóin, de az apró, mindössze néhány grammos madarakat a gyomnövények is elbírják, ilyenkor ezek magvait fogyasztják legszívesebben. Szeretnek elbújni, de az emberi környezetet jól tolerálják, a Bem téren, a Nagyerdőn, a Geréby-telep templomkertjeiben, városi parkokban szinte mindenhol felbukkanhatnak. Vidám „stigelicc”, „licc” hangokat hallatva hullámozva röppennek át egyik helyről a másikra. Ha táplálékforrásuk közelében telepszünk le, biztosan láthatjuk őket.

HBN–Veres Hajnalka