Száz esztendeje a családokért vannak

Debrecen - Száz éve védelmezik az édesanyák és gyermekeik egészségét a szakemberek.

– Az első világháborúnak óriási veszteségei voltak: a férfiak ezer számra haltak meg, nagy mértékben csökkent a születések száma, magas volt a csecsemőhalandóság, (akkoriban 0,175 körüli, 2014-ben Hajdú-Bihar megyében 0,003), romlott az egészségügyi helyzet. Mindez arra késztette a politikusokat, arisztokratákat, a haladó szellemű orvosokat, hogy tegyenek ellene: 1915 június 13-án megalapították az Országos Stefánia Szövetséget, melynek köszönhetően száz esztendeje van hazánkban védőnői szolgálat – mondta Orbánné Lakatos Judit azon a jubileumi ünnepségen melyet pénteken tartottak a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézetben.

Hősi korszak

A megyei vezető védőnő előadásából kiderült, hogy a szövetség feladata volt a csecsemőhalál csökkentése, babonák elleni küzdelem, illetve a várandós, gyermek­ágyas anyák, újszülöttek, csecsemők és kisdedek gondozása, elsősorban az 10 ezer főnél nagyobb lélekszámú városokban, míg a falvakban az 1927-ben létrejött Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat végezte ezt a munkát. 1941-ig párhuzamosan dolgozott a két szolgálat, ezt követően pedig kizárólag a zöldkeresztes. – Ez volt a mi hőskorszakunk! Az anya, csecsemő és kisgyermek védelem mellett, a védőnők feladata volt az óvodai és iskolai egészségügyi munka, a nemi betegségek és TBC elleni küzdelem, a szegény betegek otthoni ápolása és a szociális gondozás is – ismertette Orbánné Lakatos Judit.

A második világháború után mindössze 536 védőnő volt. Ez a szám mára csaknem tízszeresére nőtt; ezen belül Hajdú-Bihar megyében mintegy 300 védőnő segíti a családokat.

A babát választotta

A rendezvényen dr. Kissné Ary Szilvia vezető védőnő saját pályájába engedett betekintést. Elsőként mutatott egy fotót saját magáról, melyen mindössze két év körül lehetett, és épp egy játék babakocsi és egy labda között dilemmázott. – Úgy tűnik hogy a babakocsit választottam. Valószínűleg már akkor éreztem, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Nem volt kétség, hogy az általános iskola utána egészségügyi szakközépiskolába megyek, s innen egyenes út vezetett a főiskolára, ahol védőnőként végeztem – emlékezett vissza a kezdetekre.

Sokkoló helyzetek

1982. szeptember 1-én Bagamérban kezdte meg munkáját, s már másnap jött a hír, hogy éjszaka otthonában megszült egy anyuka. – Az orvosasszisztenssel meglátogattuk a családot, ami sokkolóan hatott rám. A döngölt föld padlóra helyezett kabátokból és pulóverekből kialakított ágyon feküdt az asszony a 4-5 napos csecsemővel. „Kibontottuk” a babát, hogy megnézzük a köldökét, s amellett, hogy nem volt megfürdetve, pelenka helyett is valamilyen ruhadarabba volt csomagolva az újszülött. Tudtam, hogy több tucat ilyen esettel kell majd megküzdenem, de sosem szoktam feladni így itt is megtettem a tőlem telhető legtöbbet. Szép lassan feltérképeztem a falut, fontos volt megtudni, hogy ki-kinek a rokona? Kivel van jóban, milyen egymáshoz a viszonyuk, milyen problémáik vannak – idézte fel a történteket dr. Kissné Ary Szilvia, aki összesen hat esztendőt töltött Bagamérban.

– Nem volt egyszerű, mert a babonákkal, a tudatlansággal szemben az én tudományom kevés volt. Cselhez kellett folyamodnom, vagy a hiúságra apellálni, de olyan is előfordult, hogy fel kellett jelenteni a családot mert nem hozták be oltásra a gyermeket. Bár ez alatt a 6 év alatt nem váltottam meg a világot, az apró lépéseket sikernek könyveltem el. Gyakorlatilag Bagamérban lettem védőnő, ott értem be, raktam le azokat az alapokat amik meghatározták a későbbi életemet – hangsúlyozta a vezető védőnő, aki szerint hivatása az elkötelezettségről és a mindet felülmúló empátiáról szól.

– Ez egy belülről jövő motiváció. Végtelen kitartás, olyan tiszteletteljes, becsületes munkavégzés, amit a gondozottakért teszünk.

HBN–PÁTZ