Olvasónk küldte: Ne a tükröt átkozd

Debrecen - Rádiót hallgatok. Azt mondja az egyik általános iskolai pedagógus, hogy ő a vakáció minden napjára három matematika példa megoldását írt elő diákjainak, különben mindent elfelejtenének a tanulók. Kollégája kötelező olvasmányként három, egyenként 350 oldalas regényről kér „olvasónaplót” szeptemberben, mondván: évközben a „leterheltség” miatt nincs idejük olvasni a fiataloknak… Lelki szemeim előtt látom, amint a strandon vagy a tóparton a tizenévesek matekpéldatárral és kockás füzettel a kezükben „nyári gyakorlatoznak”. Hasonló körülmények között, két „csobbanás” közben hasra fekszenek és kiterítik maguk elé Vass Albert (amúgy remek) munkásságának egyik darabját, miközben szorgalmasan jegyzetelnek. Mialatt ezen gondolkodom, a rádióban hírösszefoglaló következik. Ebből kiderül: idén az utóbbi félévtized legrosszabb eredményét produkálták az érettségizők. A matematika átlaga a közepesnek is jócskán alatta marad, magyar nyelv és irodalomból pedig ugyanannyi elégséges született, mint jeles. (Hiába, van még tanári jóindulat...) Van viszont egy jó hír: a maturálók informatikai tudása az „eget veri”. Utóbbinak nem örülnék annyira, bármennyire is a 21. század az infokommunikáció kora. Hogy miért nem? Nos, a közoktatás minden baja ebből eredeztethető! (Legalább is szerintem.) Ha csak a fenti példáknál maradunk, lehet valaki „számítógép virtuóz”, ha nem ismeri a százalékszámítást, az aránypárokat, az átlagolást és más alapvető kompetenciákat. A szoftverek egyszerűen leszoktatják a gondolkodásról.

Hasonló a helyzet a print (nyomtatott) alapú regényolvasással. Az „e-könyvek” más „élményt” adnak, mint a nyomdaszagú kötetek. És akkor még nem beszéltünk az interaktív táblák használatáról, a tanórai prezentációkról, amelyek egyenes útja a funkcionális analfabetizmus, amikor a tanuló kiszolgáltatottjává válik a „késznek”, képtelen értelmezni a szövegösszefüggéseseket. Mindez együttesen vezetett oda, hogy már a legutóbbi PISA felméréseken (Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés) az OECD (fejlett gazdaságú) tagországok között a hátsó sorban kullogunk, holott néhány évvel ezelőtt még az élmezőnybe tartoztunk! Csak reménykedni tudunk: nem minden pedagógus indokolatlanul maximalista csak azért mert a média szélsőséges/radikális (kormánypárti) álláspontokat közvetít a tanári teljesítmény megfelelés okán. Szemléletük nem általánosítható, az „eredmények” sem ezt támasztják alá. Ellenkezőleg! Miközben a tanárok jól megérdemelt feltöltődésüket élik nyáron, adjanak lehetőséget diákjaiknak is a „megújulásra”.

- Dr. Nagy Zoltán PhD, a neveléstudományok doktora -