Fagyi

Vasárnap újra kisütött a nap (a múlt héten élmény volt újra látni a kék eget, el is felejtettem, milyen), s értelemszerűen az emberek zöme ki is spriccelt otthonról, mintha kötelező volna. Vékony Zsolt jegyzete.Magam is jártam egyet a Nagyerdőn, majd a belvárosban, s felüdülést jelentett, hogy borúra ismét derű érkezett. A Csapó utca elején ballagtam, amikor észrevettem, hogy többen fagylalttal a kezükben sétálnak, s rögvest beindult a pavlovi reflex: irány fagyit venni! Az egyik, nemrégiben megnyílt üzletet látva viszont ledöbbentem, mert kígyózó sor állt előtte. „Itt vagy nagyon olcsó most a nyalni való, vagy ingyen osztogatnak valamit” – gondoltam magamban, s később meg is tudtam, nem tévedtem nagyot. A második gombóc után a harmadikért nem kellett fizetni, így a magyar reflex rögvest beindult: ha csak egy gombócot bírnék megenni, most akkor is kettőt veszek! Az eset legironikusabb pontja viszont éppen az, hogy néhány hónapja ugyanitt még a bedőlt Quaestor irodája volt, s akkor is hasonló tömeg állt a bejáratnál. Csak akkor pénzt akartak, most meg pénzt hagytak ott.

Visszanyalt a fagyi.

- Vékony Zsolt -