Küldetéstudat és szerencse - Egy százéves gyermekorvos házi múzeuma

Debrecen - Alapítványt szervezett és régi álmaként néhány éve megalakult a Gyermekszemészeti Társaság. Interjú a százéves dr. Seres Géza szemész főorvossal.

Élete példája mértékadó, regénybe illő a fehérholló-ritka ünnepet: születésének 100. évfordulóját köszöntő dr. Seres Gézának. A 88 éves feleségével élő egykori fiatal borbélysegéd a cserkészmozgalmi éveinek hatására és egy derecskei javasasszony jóslatától ihletve érettségizett, orvosi diplomát, majd szemész- és fogszakorvosi diplomákat szerzett. Házi múzeumában a szemgondozás tárgyi és fényképes dokumentumai bizonyítják: orvosi munkássága nagyobbik részét a gyermekszemgondozás ügyének szentelte. A gyermekkori szembetegségek felismerését és azok gyógykezeléseinek ügyét igyekezett a társadalmi érdeklődés előterébe állítani.

Valóban befolyásoló volt életedben a cserkészet, igazzá vált a derecskei jósnő jövendölése?

Seres Géza: Szüleim megváltozott anyagi helyzete nem engedhette meg, hogy két polgári után tovább tanuljak. Apám – aki borbély volt – inkább magához vett tanulónak, a tanoncévek után borbélysegédként dolgozhattam. A kor szavát követve cserkész lettem, és talán furcsán hangzik, de a cserkészmozgalom indított el az orvosi pálya irányába. Már kezdő cserkészként megragadott a cserkésztörvény harmadik pontja: a cserkész ahol tud, segít. Úgy láttam: ennek beteljesítésére legjobb mód, az orvosi pálya lenne. Borbélysegédi életemben azt is megtapasztaltam, milyen megalázó volt az akkori a társadalomban az úr, iparos, paraszt besorolás. 18 évesen elmentem egy, a helyiek által nagyon dicsért javasasszonyhoz, aki hosszú életet, szerencsés jövőt és nagy küldetéstudatot jósolt nekem. Bár az érettségihez vezető tanulásban hat évet mulasztottam, eldöntöttem: tanulnom kell! A Piarista Gimnáziumba jelentkeztem, de húszéves korom miatt csak külön rendházfőnöki engedéllyel vettek fel. Nem volt pénzem, ezért kerékpárral jártam be tanulni Debrecenbe…

Aztán beiratkoztál az egyetemre, de megjött a katonai behívó; a megjósolt szerencséd először a hadseregben jelentkezett?

Seres Géza: Valóban, a Jóisten gondoskodó szeretete nem hagyott el. Akkor hároméves szolgálatra Szolnokra az utászokhoz vonultattak be. Első katonai kimenőmet fogaim gyógyítására akartam felhasználni. A város egyik olyan fogászati rendelőjébe vitt a véletlen, ahol ezredem emberséges ezredorvosa praktizált. Beszélgetés közben elmondtam, hogy röviddel bevonulásom előtt felvettek a debreceni egyetemre, minden álmom, hogy orvos legyek. Figyelmesen kifaggatott, orvosi felülvizsgálatra küldött és fogaim állapota miatt rövidesen leszereltek. A megjósolt szerencse először ekkor és itt kopogtatott, a Jóisten kegyelme később még hét esetben mentette meg életemet balesetek és műtétek során…

Kezdő körzeti orvosként Nagylétára kerültél. Nevedhez fűződik az 1952-ben ott elindított, később országossá terebélyesedett Tiszta udvar – rendes ház mozgalom. Nagy tiszteletet vívtál ki a település hatszáz cigány lakosánál is. Hogy volt erőd az embert próbáló vidéki orvosi lét mellett minderre?

Seres Géza: Beleöltem életem erejének a magját az ottani évekbe. A rendes ház pályázatban a falu házainak lakóit is értékeltük. A mozgalom meglátszott az akkor még cigánytelepen lakók szemléletváltozásában is. Ennek első jele volt, hogy megszépítették házaikat, illemhelyeket építettek és hívó szavamra 37 cigány bekapcsolódott az első analfabéta-tanfolyamunkba. A falu emberei iránti tiszteletem miatt érzelmileg máig erősen kötődöm Nagylétához. Vissza tudnék menni, ha egy kicsit megfiatalodnék…

A vidéki orvosi pályádat a továbbtanulás előtt álló négy gyermeketek jövőbeli sorsa miatt debrecenire cserélted. Hogyan kerültél kapcsolatba a szemészorvosi pályával, a gyermekszemészettel?

Seres Géza: Felkerestem Kettesy Aladár professzort, aki örömmel fogadott, de figyelmeztetett, hogy a szemészet szegény szakma. Externistaként lehetővé tette, hogy szemész szakorvossá képezzem magam. Közben fogorvossá is átképeztem magam. Az évek során Kettesy professzor jobbkezeként meggyőződésemmé vált, hogy az ép látás, a tisztánlátás valóságos hatalmat jelent mind a szellem kiművelése, mind pedig a társadalmi eredményesség területén. A szem a lélek tükre – tartja a latin mondás – de egyúttal az értelemre is kihat. A kellő fokú értelmi képességet a látászavarban szenvedő egyén nehezebben tudja elérni, mert fárasztja a szemmunka.

Az eddigiekből is kitűnik, hogy a gyerekszemgondozás ügyéért és önálló tudományággá minősítése érdekében 1973-tól tanácskozások sorát szervezted. Majd a rendszerváltozást követően nyolc települési önkormányzat és hat gazdálkodó szervezet bevonásával kiemelten közhasznú alapítványt hoztál létre. Így a segítség társadalmivá szerveződött...

Seres Géza: A gyermekszemészeti betegségek nem számolhatók fel véglegesen, a látászavarban szenvedő gyermekek, ifjak szocializálása, a szűrés, a szakorvosi ellátás, az utógondozás, a vizsgálatok megszervezése 1989-től közös ügyünkké vált. A bölcsődés-, óvodás- és iskoláskorú gyerekek szemgondozását, a látás­zavarok kialakulásának megelőzését,a szemészeti betegségek felismerését és gyógykezelését segítette a pénzügyi gondok miatti megszűnéséig a Hajdú-Bihar Megyei Gyermekszemgondozás Alapítvány. Hálával gondolok mindazokra a szakemberekre, és segítőikre, akik az elmúlt évtizedekben társadalmi segítséget adtak a gyermekszemgondozás nemes ügyéhez.

- Péter Imre -

Névjegy