A versenyek versenyére készül a Lautitia

Debrecen - Az arezzói diadal révén a Kórusmuzsika Európa Nagydíjáért mérkőzhet a Lautitia Ifjúsági Vegyeskar.

Már a győzelmi mámor első pillanataiban szembesülhetett a debreceni Lautitia Ifjúsági Vegyeskar azzal, hogy az arezzói kórusversenyen megszerzett nagydíj tehertétellel is jár: ugyanis, mint karnagyuk, Nemes József fogalmaz, ezzel nagyon magasra tették saját maguknak a lécet. S ez az édes teher nem csupán lelki oldalról mutatkozik meg, hanem a kemény munka súlyával gyarapodik: az augusztus végi, olaszországi diadallal kivívták a jogot, hogy versenybe szálljanak a Kórusmuzsika Európa Nagydíjáért, s mostantól szinte csak erre készülnek a Szent Efrém-iskola dalnokai.

Szigorúan szakmaian

Az arezzói pillanatok persze jó ideig elevenek maradnak a kórustagokban és a karnagyban egyaránt. Visszatekintve az előzményekre, az olaszországi versengés művészeti bizottsága minden alkalommal nyolc-kilenc kórust hív meg a jelentkezők közül, ám annak örömét, hogy az idén a Lautitia is a kiválasztottak között lehetett, hamar némi homlokráncolás követte.

– Az aktuális kórus összeállítása mindig az egyik legkényesebb kérdés, mert a kóruscsalád fantasztikusan jó hangú énekesekből áll – mutatott rá Nemes József a Szent Efrém-iskola honlapján megjelent interjúban. – Nem könnyű az ilyenkor meghozandó döntéseket érzelmileg feldolgozni, de muszáj. A válogatáskor mindig szigorúan szakmai szempontok érvényesülnek, így történt ez most is. A 32 fős csapat magját a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen remekül szereplő kamarakórus alkotta, s hozzájuk választottam még olyan hangszínű énekeseket, amilyeneket a kórusművek megkívántak – fogalmazott.

„Mi jól érezzük magunkat”

Kívánalomból pedig nem volt hiány… – Minden kórusnak kötelezően legalább három kategóriában kellett elindulnia. A mi énekkarunk a vegyeskari, a kortárs és a folklór szekcióban mérette meg magát – folytatta a karnagy. – A nagydíjas versenyen való indulásunk jogát – ahol a japánokkal és az egyik spanyol kórussal versenyeztünk – a kortárs kategóriában nyújtott teljesítményünkkel nyertük el a zsűri és a művészeti bizottság döntésének értelmében.

Innentől azonban – ahogy Nemes József megjegyzi – már jutalomjáték következett. – Nem szeretnék álszerénynek tűnni, de miután korábban már hallottuk a japánokat és a spanyolokat is énekelni, a nagydíjas versenyt mi igazából jutalomjátéknak tekintettük inkább. Úgy indultunk neki, hogy mindegy, mi lesz, mi jól érezzük magunkat, s énekelünk egy jót. Így is történt. S bár éreztük, hogy nagyon jól sikerült az előadásunk, az eredményhirdetésen is úgy ültünk, hogy ezeket a versenytársakat azért nem nagyon lehet legyőzni, hiszen esetükben felnőtt, professzionális énekkarokról van szó. Mindezek ismeretében, amikor a mi nevünket mondták ki, el lehet képzelni, hogy az mennyire fantasztikus érzés volt, de szavakba önteni nem nagyon tudom. És persze már a győzelmi mámor első pillanatában az is megfogalmazódott bennem, hogy ez azért hatalmas teher is lesz innentől kezdve, hisz nagyon magasra tettük saját magunknak is a lécet… – tette hozzá Nemes József.

Felülír minden korábbit

Nem is ok nélkül, hiszen a pedagógus elmondása szerint az arezzói verseny szakmai rangja rendkívül magas. – A hat legjelentősebb nemzetközi kórusverseny egyike. Ezek mindegyike egy rendszer szerint működik a helyszínt biztosító európai városokban: Debrecenben (ez a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny), Várnában, Tours-ban, Tolosában, Mariborban és Arezzóban. Ezeken a megmérettetéseken először is kategóriagyőzteseket, majd a legjobbak külön versengésén egy-egy nagydíjast választ a nemzetközi zsűri. Mindezek után következik a versenyek versenye: a Kórusmuzsika Európa Nagydíja – minden évben a hat város valamelyikében. Ezen a helyszínen már csak a nagydíjasok énekelnek – összegezte a szisztéma lényegét a karnagy.

Mindez persze azt is jelenti, hogy a kihívások nem értek véget azzal, hogy megnyerték az arezzói találkozót. – Az a tény, hogy jogot szereztünk arra, hogy a versenyek versenyén a Kórusmuzsika Európa Nagydíjáért induljon a kórus Várnában, felülír minden korábbi tervet. Ez nagyon nehéz megmérettetés lesz, a megszokott tíz-tizenkettő helyett harminc percen keresztül kell majd énekelnünk – értelemszerűen a legnehezebb művekből válogatva. A vegyeskarnak szinte nem is lesz más feladata ebben az évben, „csak” az erre való készülés – mutatott rá mesterük.

Elmondása szerint nagyrészt már össze is állt a nagydíjak nagydíjáért a jövő májusban folyó versengés résztvevőinek köre. – Eddig öt kórus kvalifikálta magát: rajtunk kívül a budapesti Magnificat, két amerikai nagy vegyeskar és egy olasz kamarakórus. Novemberben fog kialakulni a teljes mezőny, amikor a tolosai versenyen is kihirdetik a nagydíjast…

HBN

A Szent Efrém Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény honlapja.

Egy kis „underground” hatás…

A karnagy elmondásából kiderül: némi „jutalmat” már a verseny előtt megelőlegeztek magunknak, hiszen az Arezzo felé vezető úton megálltak, és szétnéztek Velencében. Aztán az eredményhirdetés után eltöltöttek egy „nem alvós” estét sok-sok jóízű beszélgetéssel – többek között arról, hogy milyen darabokat énekeljenek a rájuk váró nagy versenyen… Másnap átmentek Rómába, megnézték a Vatikánban a Szent Péter-bazilikát, a Sixtus-kápolnát, a következő nap pedig a Colosseumot és a város egyéb látványosságait.

Egy helyen meglepetéssel is szolgáltak az ottaniaknak. – A Spanyol lépcsőnél lementünk a metrómegállóba, mely rettenetesen nyomasztó volt. Ekkor támadt valakinek a kórusból az az ötlete, hogy énekeljünk egyet. Mi rá is zendítettük, közben azonban megjött a metró. Ez persze nem zavart bennünket, s úgy szálltunk fel a szerelvényre, hogy folytattuk azt a dalt, melyet elkezdtünk az állomáson. Az utazóközönséget annyira elbűvöltük, hogy nem lehetett abbahagyni a spontán koncertet, így aztán végigénekeltük az egész metróutat. Egészen biztosan életem legjobb élményei között fogom ezentúl emlegetni ezeket a pillanatokat – emlékezett vissza Nemes József.