Miért kell tűzijáték a gólyatáborhoz?

Debrecen - Tényleg keserűszájú jampec volna az, aki bírálni meri a tűzijátékot?

„Miért szükségszerű velejárója a gólyatáboroknak a tűzijáték? Mit ünnepelnek? Ez még csak a kezdet, befejezni a tanulmányokat már eredmény lesz. És ennyire gazdagok az egyetemek? Ráadásul legalább 20 percig tartott, ami egyáltalán nem kedves a fülnek. Nem beszélve a levegőszennyezésről!”

E méltatlankodó mondatok indítottak többeket hozzászólásra az Agorán, a Napló elektronikus levelezési fórumán szeptember első napjaiban. Mint kiderült, Balogh Julianna nincs egyedül az álláspontjával.

Ábrahám László megerősítette a levegőszennyezésre vonatkozó feltételezését: „A tűzijáték színeit a nehézfémsók adják, amelyek igen mérgezőek is tudnak lenni”. Nagy Katalin – aki közel lakik a tűzijáték helyszínéhez, az előbbiekkel egyetértve azt akarta tudni, „Mibe kerül egy ilyen kis lövöldözés? Nem lehetne ezt a pénzt valami hasznosabb dologra fordítani?”

Ki adja erre a pénzt?

Adányi József szintén egyetértően kapcsolódott a társalgáshoz, felvetve: „Úgy látszik, sok pénze van a gólyatábornak, hogy erre is futja, ráadásul kétszer (nyitó és záró). Ki adja erre a pénzt?”

Kövesi Péter találgatni kezdett: „Ha abból indulunk ki, hogy (emlékeim szerint) a szilveszterkor konténerekből árult apró tűzijáték-rakéták ára ezer és háromezer-valamennyi között szokott lenni, akkor szerény becslés szerint is sok milliót durrogtattak el, nem beszélve a szakembergárdáról”.

Két hét alatt négyszer

A város északnyugati fertályán élők bő két hét alatt négy tűzijátékot is élvezhettek, rögzítette Fábián György: augusztus 20-án az Egyetem téren az ünnepi városi tűzijátékkal kezdődött, 27-én ugyanott a gólyatábor I. turnusa, szeptember 3-án a II. turnusa alkalmából, szeptember 5-én pedig 20.45-től kisebb szünetekkel, kb. 20 percen át, számára ismeretlen helyről (Juhász L. György szerint az Ász Rendezvényházból) és okból lőtték fel a rakétákat.

Ezúttal csatlakozott véleményével az Agora moderátora, Szabó Katalin is: számára nem élmény a tűzijáték, és a nagy költsége mellett leginkább a kutyákat sajnálja, amelyek többsége ilyenkor riadtan menekül, s végül talán egy autó alatt, vagy a menhelyen köt ki – írta.

Itt tartott a levelezés a tűzijátékról, amikor a moderátor saját címére levél érkezett Körösparti Pétertől, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzat (DEHÖK) elnökétől, aki egyúttal az Országos Hallgatói Önkormányzatnak, a HÖK-nek is elnöke. Ebben egyebek mellett keserűszájú jampeceknek nevezte a látványosság bírálóit. A levél változtatás nélküli megjelentetését terveztük, ahhoz azonban Körösparti Péter nem járult hozzá, ellenben felajánlotta, hogy válaszol a témával kapcsolatos kérdéseinkre.

Ezt az interjút – amely az írásban feltett kérdéseket és válaszokat tartalmazza – lent olvashatják.

Huszonhatmillió forint

A válaszokból nem derül ki, de Körösparti Péter nem titkolta, hogy a tűzijáték költségét a gólyatábor bevételéből fedezik. Mint közölte, a hallgatók személyenként 16 ezer 500 forintot fizetnek, hogy ott lehessenek. Két hét alatt csaknem 1600 gólya 26,4 millió forintot fizetett be.

A káprázat ára: 2,8 millió

A témával kapcsolatban elküldtük tehát kérdéseinket Körösparti Péternek. Alább a válaszokat is olvashatják.

Évenként ki dönt arról, hogy tűzijátékot rendezzenek a gólyatábor zárásakor?

Körösparti Péter: A gólyatábor programját, beleértve a tűzijátékot is az EHÖK elnöksége fogadja el a rektori-kancellári vezetés jóváhagyásával.

Mi szól mellette?

Körösparti Péter: Pontosan az szól mellette, amiért az összes tűzijátékot rendezik. Talán tetszik az embereknek. Emellett nevezhetjük ezt egy olyan látványosságnak, ami lezárása egy egész hetes eseménynek. Megjegyzem, magam úgy gondolom egy 18 éves fiatal számára fontos és büszkeséggel tölti el, ha azt érzékeli ezen az egyetemen örülnek neki és befogadják. Miért ne lehetne egy ilyen esemény végén tűzijáték?

Mennyibe került az idei?

Körösparti Péter: Kettő tűzijáték volt, darabonként nettó 1 millió 416 ezer forintért.

Hogyan választják ki a szállító céget?

Körösparti Péter: Az egyetemnek a hallgatói rendezvényszervezésre közbeszerzési szerződése van a Debreceni Campus N. K. Kft.-vel. Ahogyan Ön is látta, a tűzijáték számlája a nevezett cég nevére szól. Nem foglalkoztatott eddig minket, hogy az alvállalkozókat milyen procedúrával választják ki. Megjegyzem, különösebben ezután sem érdekel, a teljesítéssel elégedettek vagyunk. Természetesen, amennyiben Önök tudnak ajánlani olyan céget, amelyik hanghatás nélküli, azaz csendes tűzijátékot is tud megfizethető áron prezentálni, a továbbiakban attól rendeljük meg.

Szóba került-e, mi másra költhetnének még ott ennyi pénzt? Ha igen, milyen ötletek vannak/voltak?

Körösparti Péter: Nem került szóba, mióta van, az egyik legnagyobb ovációt kiváltó program és fel sem merült, hogy ne legyen. Itt is lenne egy megjegyzésem, ne tévesszünk meg egy olvasót sem azzal, hogy az egyetemnek mennyi pénze van és milyen más hasznos dologra lehetne költeni. Egyrészt nem az egyetem fizette, másrészt annyi minden állami vagy vállalati kiadás van, amit más, hasznos dologra lehetne költeni. Ezt a demagógiát mellőzzük kérem.

Eljutott-e a tűzijátékkal kapcsolatban (idén vagy a korábbi években) lakossági, intézményi (stb.) észrevétel önökhöz (vagy az egyetemre) az agorás leveleken kívül? Ha igen, mit válaszoltak ezekre?

Körösparti Péter: Tudomásom szerint a HÖK-höz nem jutott el panasz, pontosabban szólva mióta van tűzijáték, emlékeim szerint az ideivel együtt három olyan alkalom volt, amikor panaszkodtak a vele járó hanghatásokra, mindhárom esetben a Hajdú-bihari Naplón keresztül érkezett a kérdés vagy a felvetés. Amennyiben az egyetemre érkezett megkeresés, biztos vagyok benne, hogy arra válasz is ment.

Ennyi volt az interjú, ám a válaszokat tartalmazó levelet Körösparti Péter az alábbi sorokkal (szó szerint idézzük) fejezte be.

Nekem is lenne egy kérdésem, egyes újságíróknak miért az okoz élvezetet, ha beleköthetnek eseményekbe? Ezt tanítják vagy az évek és a rutin alakítja így? Nem tudom, néha eltűnődöm ezen, mikor reggelizés közben olvasom a napi sajtót és próbálok nem félrenyelni a kacagástól. Én tudok örülni mások örömének is, nemcsak fanyalogni rajta.

Amennyiben a keserűszájú jampec kifejezést szeretné megjelentetni, mert látom, ez nagyon megtetszett, akkor írhatja nyugodtan, hogy: „Én tudok örülni mások örömének is, nemcsak keserűszájú jampecként fanyalogni rajta”. Lehet ezt mások is kipróbálhatnák.

HBN