Sherlock Holmes találkozása a pornóval és a román paranoiával - Ezért szeretjük a CineFestet

Miskolc - Tíz napon át volt ismét Miskolc a film fővárosa a 12. Jameson CineFest alkalmából. Az eseményen már-már megszámlálhatatlanul sok rövid- és animációs filmet, illetve nagyjátékfilmet tekinthettek meg az érdeklődők.

A rendezvény rangját olyan művészek jelenléte emelte, mint az életműdíjat kapó Claudia Cardinale vagy a leginkább botrányos alkotásairól híres Gaspar Noé filmrendező.

A szex nem minden

Valamilyen formában mindkettejükkel volt is szerencsém találkozni: Cardinaléval személyesen, Noéval pedig legfrissebb munkáján, a Szerelmen keresztül. Utóbbi azonban nem jelentett akkora élményt. Habár Noé korábban is a határok feszegetésével kísérletezgetett (gondoljunk csak a Visszafordíthatatlan brutális és emiatt is felejthetetlen képsoraira), ezúttal azonban nem volt képes maradandót nyújtani, főleg vontatottsága, hiteltelen főszereplője miatt. A Szerelem egyfajta művészfilmbe oltott pornó, egy félresiklott élete romjain lamentáló srác története, aki visszagondol arra, hogyan is szúrta el kapcsolatát élete szerelmével – mindezt pedig kellően sok, változatos, ám annál unalmasabb szexjelenet tarkítja.

A művet kétszer is leadták a fesztivál során, nekem csütörtökön késő este sikerült elcsípnem a 3D-s változatot, amelyet hatalmas érdeklődés követett, s legalább akkora csalódás fogadott (akadt, aki egy-két perc után ki is vonult a teremből).

Az idős detektív

Hasonlóan kevés nyomot hagyott bennem a Nemzetközi Ökumenikus Zsűri különdíját elnyerő Miért én?, amely húsba vágó, valós eseményeken alapuló témája (egy fiatal ügyész egyik nagyváradi kollégája ellen folytatott nyomozása során ráébred, hogy a román titkosszolgálat el akarja tussolni kétes, olajszőkítéssel összefüggő tevékenységét) ellenére nem tudja végig fenntartani a néző érdeklődését.

A Victoria technikai megvalósítása miatt volt izgalmas (a több mint kétórás játékidő alatt nincs vágás a filmben, úgy érezhetjük magunkat, mintha folyamatosan a bűnténybe sodródó szereplőkkel lennénk a hajnali Berlin utcáin), a Gyalogáldozatból megtudhattuk, a sakkzseni Bobby Fischer micsoda kiállhatatlan, paranoid ember volt (Toby Maguire zseniális tolmácsolásában), a Cop Car pedig mérhetetlen csalódást okozott gyenge sztorijával, egydimenziós karaktereivel.

A legüdébb színfoltot pedig a Mr. Holmes jelentette, amelyben a visszavonult, méhészkedéssel foglalkozó, aggastyán Sherlock Holmes utolsó ügyének végkifejletét próbálja meg felidézni – nagy kár, hogy Bill Condon csendes, melankolikus művét szélesebb körben nem mutatják be Magyarországon.

A díjazottak

A versenyfilmeket végül szombaton díjazta a nemzetközi zsűri. A CineFest fődíját, a Pressburger Imre-díjat a török Mustang kapta. „Köszönjük, hogy érdeklődők és nyitottak voltatok a világ többi része felé, más gondolkodásmódok felé” – állt abban az üzenetben, amelyet a rendező, Deniz Gamze Ergüven küldött. A fesztivál nagydíját, a Zukor Adolf-díjat a Tangerine kapta (ahogyan a közönségdíjat is) – a film legnagyobb érdekessége, hogy az egészet egy mobiltelefonnal forgatták. Emellett elismerték az afrikai menekültekről szóló Mediterraneát, a „román western”-ként aposztrofált Aferim!-et is, a legjobb kisjátékfilm a Figyeljenek!, a legjobb dokumentumfilm pedig a Valami jobbra várva lett.

HBN–VÉZS