Nagy gondot jelent az elvándorlás, vidéken a túlélésre játszanak

Hajdú-Bihar - A kistelepülések polgármesterei szerint a tartós kiöregedés a falvak legfőbb mumusa.

„Az agyelszívás ugyanúgy érvényesül a kis falvaktól a városok irányába, mint ahogy Magyarországról Nyugat-Európába” – állítja Ozsváth István, kokadi polgármester, akinek a falujában a népesség száma immár húsz éve stagnál. De legalább nem csökken, mint oly sok kistelepülésen.

Megállíthatatlan?

A falvak és az aprófalvak népességének csökkenése az ezredfordulót követően is folytatódott, és a jelenség egyelőre megállíthatatlannak tűnik. Miközben az urbanizáció, a falvakból a városokba történő tömeges elvándorlás mind nagyobb méreteket ölt, a statisztikákból egyértelműen kiolvasható, hogy leginkább az apró falvainkat fenyegeti az elnéptelenedés. „A kiöregedés a legnagyobb problémánk. A fiataljaink a városokban telepednek le, ugyanakkor jóval kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. 2013-ban például emlékeim szerint 13 halottunk volt, de csupán három újszülött jött világra. Ezért aztán évről-évre legalább öt-hat fővel kevesebben vagyunk. Egy-két éve még 600 fő fölött volt a falu lélekszáma, míg jelenleg 596-an vagyunk” – vonta meg a demográfiai mérleget Buk György darvasi polgármester.

Se többen, se…

Kokadon sem nő a lélekszám, de nem is csökken. Ugyanakkor a korfa öregedést mutat. Ozsváth István polgármester azt mondja, hogy fizikai munkahely még csak lenne a faluban (a konzervüzemben például jelenleg mintegy 300-an dolgoznak), az értelmiségi pályát választó fiataljaiknak azonban helyben nem tudnak perspektívát kínálni. Szavai szerint a szürkeállomány elszívása vidéki viszonylatban is hasonlóan komoly probléma, mint az országok vagy akár a kontinensek között. Furtán 13 év alatt mintegy 70 fővel csökkent a népesség száma, ugyanakkor a faluban ma is van annyi gyerek, hogy önálló iskolát és óvodát tudnak működtetni. Toldon nagyjából annyi a gyerek, mint az idős ember, az ott élők száma évről-évre mintegy öt-hat fővel mégis csökken. Béres Barnabás polgármester azt fájlalja leginkább, hogy a fiataljaikat képtelenek megtartani, ezért aztán a falu öregszik. „Nehéz kérdés” – így reagált a települési vezető arra a kérdésünkre, hogy a demográfiai mutatók szorításában mégis miben bízhat egy ilyen kicsi falu. „Csak a mezőgazdaságba kell belekapaszkodnia az itt élőknek, és esetleg abban bízhatnak még, hogy a környező nagyobb településeken létesülnek olyan új munkahelyek, ahová eljárhatnak dolgozni.

Nem akkora gond

Bojton az elöregedés nem akkora probléma, hiszen a nyugdíjas korúak a lakosságnak csupán mintegy tíz százalékát teszik ki, miközben a „derékhadat” a 15 és 45 év közöttiek képviselik. Vass Mária polgármester elmondása szerint a település lélekszáma évről-évre egy-két fővel nő, aminek alapvetően két oka van. Az egyik a születések száma, a másik pedig az, hogy a határ túlsó oldaláról többen költöztek át életvitelszerűen a faluba. Hasonló a helyzet Bedőn. Eszenyi Antal polgármester szerint ha nincsenek a romániai házvásárlók, a falubeliek létszáma fele annyi lenne, mint a rendszerváltozás környékén volt. „Alig vannak a gyerekek, aminek egyenes következménye az, hogy öregszik a falu” – utalt a másik gondjukra a települési vezető.

A határon túlról…

Az ártándiak ugyancsak a határ közelségének köszönhetik azt, hogy a településükön alig alig van lakatlan ingatlan. – A megüresedő házak 80-90 százalékát Nagyváradról és környékéről érkező családok vásárolják meg, és bár a többség naponta ingázik a romániai munkahelyére, mégiscsak itt élik az életüket – tudtuk meg Benkő Sándor polgármester. Számára inkább az jelent gondot, hogy miközben az óvodások és az általános iskolások még aktív polgárai a falunak, a közpiskolásokat és az egyetemistákat nem igazán képes a település otthon tartani.

- Petneházi Attila -

A legfőbb gondok