"Fantasztikus, mibe csöppentem"

Debrecen - A Nyolc nő című darab bemutatóját november 13-án láthatja a közönség. Interjú Esztergályos Cecília színésznővel és Keszég László rendezővel.

A színház ba­lett-termében manapság nem ritka a sikoltozás. A Nyolc nő című bűnügyi komédiát próbálják. Az elegáns vidéki villában karácsonyra készülődik a család. Az idősebb lány hazaérkezik az angol iskolából. Fogadására összesereglik a ház népe, csupa nő, kivéve családfőt, aki, mint percek múlva kiderül, vérbe fagyva hever az ágyában. A tettes a nyolc nő valamelyike, s a lehetséges indítékok mellett fény derül a családtagok féltve őrzött titkaira. Az Agatha Christie-krimik szövevényességére emlékeztető történetben Mamy szerepében Esztergályos Cecíliát láthatja majd a debreceni közönség.

Keszég László másodjára dolgozik a Csokonai Színházban. 2013-ban a Vajda-operákat, a Don Perlimplín, Don Cristóbalt állította színpadra. Szabadkáról, alternatív színházi közegből érkezett Magyarországra, a szöveg nélküli, totális színház iránti elkötelezettséggel, aztán Budapesten elvégezte a színművészeti színész, majd rendező szakát is. A fővárosban és a vidéki színházakban is népszerű rendező, Miskolcon a művészeti tanács tagja.

Próbáltam összeszámolni, lehet, hogy valami elkerülte a figyelmemet, de körülbelül tíz-tizenkét darabban játszik a fővárosban. Csak az Újszínházban négy előadásban, többek között az Énekesmadárban és a Nagyvizitben, a József Attila Színházban a Mici néni két életében, a Vidám Színpadon a Négy meztelen férfiben szerepel. Nem lehetett egyszerű igent mondani a debreceni vendégszereplésre.

Esztergályos Cecília: Valóban volt egy kis probléma, mert két bemutatóm volt az ősszel. Az egyik a Körúti Színházban, nagy kedvencem, a Maude és Harold, a másik a Vidám Színpadon. Amikor Ráckevei Anna hívott, gondolkodás nélkül igent mondtam, mert megtisztelő, hogy itt játszhatok, most először a Csokonaiban és nem csalódtam, mert fantasztikus, mibe csöppentem. A nyolc színésznővel, Varga Klárival, Szakács Hajnalkával, Edelényi Viviennel, Majzik Edittel, Oláh Zsuzsával, Sárközi-Nagy Ilonával és Zeck Julival túl vagyunk az olvasópróbán. A bemutatóim miatt egy hetet kihagytam, s mire visszajöttem, úgy ját­szottak, mint a bemutató után a második előadáson. Teljes erőbedobással, s úgy tudták a jeleneteket, hogy elájultam. Azon spekulálok, mit fognak még csinálni három hétig. Ha így élik át, és ilyen intenzitással csinálják, az fantasztikus, meghajolok előttük. Be kell még hoznom őket szövegtanulásban. Nehéz a szerepem, minden oldalon egy-egy beleszólásom van, tehát tudnom kell az egész darabot.

A történet egy helyszínen zajlik, hajmeresztő, váratlan fordulatok követik egymást. Gabyt, a nagymamát sem kell félteni. A háttérből figyel?

Esztergályos Cecília: Öregségére való tekintettel nem vesz olyan hangosan részt a cirkuszokban. Két lánya van, akiknek volt honnan örökölniük az óriási erőt, amivel ő bír, sőt, ezt az óriási rosszindulatot. Azt a negatív életfelfogást, amely a világnak csak a rossz oldalát láttatja. Izgalmas figura persze, neki is bőven vannak rejtegetnivalói.

Miért látják az élet rossz oldalát? Nem sikerült az életük?

Esztergályos Cecília: Persze. Egyiknek sem. De a mutternak sem, akit én játszok. Nem a nőknek tükör ez a darab, hanem nőkről szól, boldogtalan, félresikerült életekről. Nem egy nagy mondás, de hát aki önmagában nem találja meg a boldogságot, az mindenbe beleköt. A kékmadár bennünk van, csak rá kell jönni, hogy hol.

Debrecen után lesz egy kis pihenésre ideje?

Esztergályos Cecília: Nem, megyek rögtön az Újszínházba a Kakuk Marciba, de nyáron pihentem három hónapig, nem csináltam semmit, s azt nehezen bírtam, annak ellenére, hogy kerámiáztam és festettem. Ezek imádott hobbijaim, csakúgy, mint a színészet. Mindent összevetve, jól érzem magam. Azt csinálhatok, amit szeretnék, ahogy a múltban is. 73 éves leszek január 26-án. Remélem, megélem! Boldog vagyok, hogy ennyi helyre kellek és ilyen őrületesen jó rendezőkkel találkozhatok, mint Keszég László. Szárnyakat kapok tőle, röpülök!

Robert Thomas bűnügyi komédiája hasonlít az Agatha Christie-krimikre, hisz a nyomozás során szinte bármi megtörténhet, mindenki gyanúba keveredhet, az épp hazatérő, legnagyobb lány vállalja a nyomozó szerepét, s mindenkinek van titka, amit igyekszik rejtegetni.

Keszég László: A Nyolc nő egyszerre Agatha Christie és annak paródiája, hisz francia. Rögtön leszögezik, hogy Angliában rossz a kaja, de önironikusabbak a figurák is. Nem kevés bűnük van, és attól is érdekes ez a darab már évtizedek óta, hogy mennyi minden derül ki útközben. A krimiszál klisészerű, az vi­szont érdekes, ahogy ezeket a kliséket használja a szerző. Itt bárki bármikor elhiteti magáról, hogy egy naiva, s ugyanabban a pillanatban azt is, hogy egy ragadozó me­nyét. Az határoz meg mindent, hogy nők hálót szőnek a férfi köré és a többi nő köré is. A darab végkicsengése épp az, hogy a lényegében a férfi csak egy fejőstehén, akit mindenki ki akar használni. Persze róla is kiderülnek mindenféle szörnyűségek.

Darabválasztásai általában erős társadalmi szerepvállalást mutatnak. Az Erdély és A nagy Romulus a két utolsó munkája.

Keszég László: Muszáj, hogy közélettel foglalkozzon a színház. Ha nem teszi, akkor nem sok értelme van. A keleti országrész nagy színházai, a miskolci, a debreceni és a nyíregyházi egész megyét ellátó népszínházak. Nem foglalkozhatnak csak egy profillal. De ha nem próbálnak valamit megkapargatni, legalább egy kicsit felkavarni az állóvizet, akkor nincs értelme a létüknek. Csak szórakoztatni hiba. Sokan kongatják a vészharangot, hogy a kultúra haldoklik, mint ahogy A nagy Romulusban is mondják, hogy a kultúra valami olyasmi, amit meg kell védeni. Ez nyilván cinizmus, de én hiszek abban, hogy a kultúra tud változtatni. Ha most választanék a Don Carlost és a Rokonokat rendezném. Mindkettő beszédes.

HBN