Alföldi: "Nem lennék politikus!"

Debrecen - Alföldi szerint nagy baj, ha a gyerekek azt látják, hogy ellenségnek tekintjük, aki mást gondol, mint mi. Interjú.

Olyan hevülettel beszélt az új könyvükben szereplő interjúalanyokról Debrecenben, mintha mostanában más dolga sem lenne, mint népszerűsíteni az elveik, céljaik mellett kitartó embereket. Pedig – bár a Nemzeti Színház volt igazgatóját játszani szinte nem hívják –, az elmúlt időben két fővárosi színházban is rendezett, és éppen aznap este tartották az egyik, a Lear király bemutatóját. Pár órával korábban adott interjút a Naplónak az akkor napsütötte teraszon, a parkerdőben, a Víztorony tövében.

Gyakran hívják beszélgetni stúdiókba, s kérnek interjúkat a lapok számára. Szereti, ha kérdezik?

Alföldi Róbert: Nem.

Úgy értjük, szereti-e, ha arra késztetik, hogy fogalmazza meg a gondolatait? Inspirálják-e a kérdések, például olyan értelemben, hogy azok által néha lényeges felismerésekre jut az ember.

Alföldi Róbert: Nem elemzem magamat, ennél sokkal jelen idejűbben élek. Az persze jó, ha az ember felismerésekre jut egy beszélgetésben, de nem gyakori. Fontos viszont, hogy nyitottnak maradjak minden helyzetben.

Rövid időn belül a második könyv jelenik meg a nevével…

Alföldi Róbert: Két év telt el közben, az nem rövid idő.

De egy könyvre sok időt, figyelmet kell szentelni. Mi a legerősebb motiváció a vállalásában?

Alföldi Róbert: Az előző könyv egy összegző, dokumentum jellegű munka, amiben erősen érintve voltam, hiszen a nemzetis időszak lezárásaként született. Ez a mostani más. Nagyon elkeseredtem a választások után, mert szomorú, ha sokan gondolják úgy, hogy nem élnek a jogukkal, nem akarnak beleszólni a saját életük alakításába. Magam körül gyakran látom, hogy az emberek apátiába süllyedtek, azt mondják, nem lehet változtatni, úgy is így van, nem érdemes ugrálni. És most már nem is nagyon lehet – mondják –, mert megütöm a bokámat. Én meg azt gondolom, hogy aki megteheti, és akire egy kicsit is odafigyelnek, az nyissa ki a száját. Nekem ebben nincs semmi vesztenivalóm. Szerintem az értelmiségi szerephez hozzá tartozik, hogy az ember ne húzza be a fülét-farkát, és ne essen apátiába, hanem beszéljen. Nem biztos, hogy mindig igaza van, de legalább vesse fel a témákat.

A választás eredménye, vagy a részvétel miatt volt csalódott?

Alföldi Róbert: Az egy következő mondat, hogy én mit tartok jónak. A könyv másról szól. Arról, hogy hárommillió ember nem ment el szavazni. Hogy egy kétmilliós világvárosban 300 ezer szavazattal nyert választást a főpolgármester.

Mit gondol arról, hogy a politikának inkább képviselnie kell-e a választói akaratot, vagy…

Alföldi Róbert: Bocs a közbeszólásért, a politika szolgálatot jelent. De jelen pillanatban mi vagyunk a politikáért, és nem az van értünk. A politikus ma híresebb, mint én. Szerintem ne legyen, hanem végezze a munkáját a háttérben. Ne nyomuljon előre, ne világmegváltóként tetszelegjen, hanem tekintse a munkáját önzetlen szolgálatnak.

Visszatérek a kérdésre, hogy ön szerint a politikusnak képviselnie, vagy inkább alakítania kell a választói magatartást, például a kisebbségeket, homoszexualitást, iszlámot és sok mást illetően? Politikusként ön például mit kezdene azzal a helyzettel...

Alföldi Róbert: Nem lennék politikus!

…ha egy politikai erő változtatni szeretne ezen – voltak ilyenek az elmúlt 10–20 évben – az jó eséllyel megbukik a mai Magyarországon.

Alföldi Róbert: Óvodáskorban dől el, hogyan gondolkodik majd a felnőtt.

Ebben viszont van a politikának szerepe.

Alföldi Róbert: Felelőssége van. Ha a politika azt mondja, hogy a menekültek terroristák, akkor az ország nyolcvanöt százaléka retteg tőlük. Egy olyan országban, amelynek az elmúlt száz évben körülbelül hatmillió állampolgárát fogadta be más ország. És én nem arról beszélek, ha már a menekült­ügyről van szó, hogy ez egy egyszerű helyzet. Szerencsére rengeteg civil véleménye eltér a hivatalos állásponttól, ők mennek és segítenek a rászorulóknak. Persze, senki nem gondolja, hogy létezik könnyű megoldás. Normálisnak tartom azt is, hogy szorongunk miatta. Csak az alapvető hozzáállással van baj. Szerintem bűn és iszonyú nagy hiba az embereket hergelni. Bezárjuk magunkat, és megint az történik velünk, mint a magyar történelemben nagyon sokszor, mert azt hisszük, hogy mi tudjuk a tutit, és megint egyedül maradunk, nem veszünk tudomást a külvilágról. Nem azt vizsgáljuk, hogyan tudunk segíteni a bajban lévő embereken, hanem azt mondjuk, ők rosszak, húzzanak innen el. Ezt én nem tartom sem európai, sem keresztény hozzáállásnak.

És mit szól ahhoz, hogy a magyar társadalom jelentős része mégis rokonszenvvel fogadja?

Alföldi Róbert: Erről beszélek! Szinte minden hivatalos forrásból az az üzenet jön, hogy aki nem ezt a filozófiát vallja, nem ezt a hitet követi, az rossz ember, másodrendű állampolgár. Hogy aki másként látja a világot, vagy kritikusan viszonyul, esetleg kérdez, az liberális zsidó értelmiségi. Ha a gyerek ezt kapja otthon, akkor természetesen így fog felnőni. De ez rossz! Nincs kizárólagos gondolkodás, ezt nagyon fontosnak tartom. Nincs csak jó és csak rossz. Nem így működik a világ.

Milyen hangulata támad, ha Magyarország, Európa vagy az egész emberiség jövőjére gondol? Hiszi-e, hogy ez egy rossz időszak, amin majd biztosan túl leszünk, vagy inkább aggódik?

Alföldi Róbert: Nincs túl jó véleményem arról, ami vár ránk. Engem főleg az ország érdekel, és mi most lejárattuk magunkat. Nem a hatalom, hanem Magyarország járatta le magát. Amikor Bécsben ötvenezer ember tüntet a radikalizmus ellen, akkor a mi magatartásunk aligha generál pozitív érzéseket. Miközben folyamatosan deklaráljuk magunkról, hogy keresztény ország vagyunk, nem azt az irányt látom, amerre a pápa szeretné elmozdítani a katolikus egyházat. Nem értem, miért záródunk be mindig, miért mondjuk azt, hogy mi soha, semmiben nem vagyunk hibásak. Miért gondoljuk, hogy csupán mi vagyunk tökéletesek, mindenki más szörnyű!

Ha mégis keresni kellene, milyen magyarázatot találna erre a mentalitásra?

Alföldi Róbert: Szerintem a kizárólagosságban van a magyarázat. Ha végignézzük az elmúlt száz évet, mindig meg volt határozva, hogy gyermekem, ez így jó. Ami nem ilyen, az rossz. És meg merem kockáztatni, hogy így volt az átkosban és így van most is: egyféle a jó, és aki nem úgy gondolja, az ellenség. Talán azért van így, mert számtalan dolgunk ma is tisztázatlan, s amíg így lesz, addig nem tudunk békében szembenézni magunkkal a tükörben.

Ha hazudunk magunknak 44-ről, 56-ról és 68-ról, akkor nincs mit csinálni, ezt visszük tovább, hogy mindig mások tehetnek róla, mi nem. Szerintem az a felelős hazaszeretet, ha akkor is szeretem a hazámat, amikor rosszat csinál, amikor én is része vagyok annak a nem jónak. Más országok régen szembenéztek a saját múltjukkal, mi pedig emlékművet állítunk éjszaka, titokban.

Éri-e sok szemrehányás a nézetei miatt? Színházi berkekben például?

Alföldi Róbert: Nem. Csak a hivatalos politika részéről.

Egy korábbi interjújában említette az indiai mondást: légy készen a szerencse fogadására. Az ön számára most honnan érkezhetne a szerencse?

Alföldi Róbert: Én jól vagyok.

Nem gondolt arra, hogy társulatot alakítson?

Alföldi Róbert: Most, amikor világhírű független társulatok becsukják a kaput? Nem. Játszani nem hívnak, tény, hogy jellemzően nem is vagyok itthon, de sokat rendezek.

Debrecenben idén Az utolsó órában nézhettük Jordán Tamással a Lovardában, ahol rosszul lehetett látni, hallani, mert a kétszemélyes darabhoz képest sokan voltunk.

Alföldi Róbert: Amikor megláttam, fél órát kiabáltam a szervezővel, mert az egy hatvan személyre készült előadás. Nem bánnám, ha megírná ezt az érintett Rózsavölgyi Szalonnak!

Sokak életéből kimarad a színház, mások pedig szinte bármilyen körülménytől eltekintenek, ha látni akarnak egy előadást. Mit mondana annak, akihez nem ért el a varázslat? Hogyan legyünk színházrajongók?

Alföldi Róbert: Nem tudom megmondani. Láttam már sok jó és sok rossz előadást. A színházat egyébként mindig temették. Először, amikor megjelent a tévé, aztán, amikor a videó, majd a számítógép. De ez az egyetlen hely, ahol a valódi embert lehet látni. Szerintem a film sem ad ilyenfajta zsigeri élményt. Mert itt az adott pillanatban, egy az egyben történik minden. Élő, valódi ember áll előttünk. Kíváncsinak kell lenni, amit lehet, meg kell nézni. De azzal sincs semmi baj, ha nem mindenkit érdekel. Az is rendben van.

- Szabó Katalin -

Sok magánügy áll össze közüggyé

– Ez az ország azért működik, mert vannak, ahogy fogalmazni szoktam, elmebeteg őrültek, akik a hátráltató tényezők ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy tisztességesen elvégezzék a munkájukat. A könyv megírásának motivációja azon egyszerű civilek megmutatni vágyásából ered, akik feladják az „engedelmes alattvaló” szerepét, nem tűrik el az alávetettséget és hajlandóak megvívni a harcaikat – vezette fel Magánügy címmel megjelent, Csáki Judittal közös könyvét Alföldi Róbert. Mint a mű nemrég zajlott debreceni bemutatóján kiderülhetett, előbbiek láttatása azért fontos a szerzőpáros számára, mert folyamatosan felvetődik a kérdés: mitől van az, hogy ki-ki a maga mikrokörnyezetében nem csinálja meg azt, amit lehetne?

A könyv a mai Magyarország égető társadalmi problémáit feszegeti olyan szereplőkkel folytatott beszélgetések révén, akik bár az átlagpolgár tipikus jegyeit mutatják, képesek voltak a nehéz, egész életüket átformáló döntésekre, mert miként Alföldi fogalmazott, felemelő módon ragaszkodtak az igazságukhoz. – Azért beszélgetünk egy könyv által „hangosabban”, hogy mások is megtegyék. Hogy legyen eszmecsere. Mert a civil közösségek értelme nem a tüntetés – vagy nem csak az –, hanem, hogy mindenki megtegye a saját területén, amit tud – hangsúlyozta Csáki Judit, aki szerint hozzáállásbeli bajokat tükröz, egyben szomorú társadalmi látlelet, hogy a legutóbbi parlamenti választások alkalmával 3 millióan nem mentek el voksolni. A szavazás magánügy, de ha ennyien nem mennek el választani, az már közügy – utalt arra, hogy történeteikkel változtatni szeretnének az élethez való és a politikai véleményformálásra is kiterjedő, gyakran apatikus hozzáálláson.