2015.11.14. 13:16
Illem és jó modor
<em>Amennyiben emlékezetem nem csal, Honthy Hanna, az egykori nagy primadonna énekelt egy operettben arról, hogy „illem és jó modor a fő, engem nem ront meg az idő”. No igen, az illem…</em> Kenyeres Ilona írása.
Amennyiben emlékezetem nem csal, Honthy Hanna, az egykori nagy primadonna énekelt egy operettben arról, hogy „illem és jó modor a fő, engem nem ront meg az idő”. No igen, az illem… Kenyeres Ilona írása.
Nagyon régen a hittanon kívül illemtanórák is voltak az iskolákban, ahol, mintegy az otthoni nevelést kiegészítendő, a nebulók fejébe vésték, mit illik, és mit nem. Aztán a hittannal együtt valahogy az illemről is kezdtek megfeledkezni, és ennek sajnos meg is lett az eredménye. Hogyan viselkedjünk? címmel megjelent ugyan a hatvanas években egy hiánypótlónak számító könyv, amelynek egyik szerzője kedves, egykori olvasószerkesztő kollégám volt. Ebben rajzokkal illusztrált tanácsokat adnak például arra, illik-e egy idősebb nőnek, vagy férfinak előre kezet nyújtani, vagy kinek kell először belépnie egy étterembe, stb.
Napjainkban viszont már többféle könyv is napvilágot látott e témában, magyar és külföldi szerzőktől egyaránt. Nem tudom, hogy a Göncz Árpád temetésén szolgálatot teljesítő biztonságiak olvastak-e valaha az illemről, netán felkészítették-e őket feletteseik arra, hogyan kell viselkedniük bizonyos esetekben, de tartok tőle, hogy csak a védett személyek megtámadása esetére kaptak kiképzést. Köztiszteletben álló, egykori köztársasági elnökünk temetésén ugyanis sajnos, nem tudták, hogyan illik viselkedni. Az élő közvetítést nézve arra lettem figyelmes, hogy az özvegy mögött ülő kopasz fiatalember szája gyanúsan mozog, ám mintha nem imát mormolna. Alig akartam hinni a szememnek: a „testőr” rágózott!
Hirtelen felindulásomban a legnagyobb közösségi oldalon meg is osztottam ezt az „élményemet”, amelyre több visszajelzés is érkezett, voltak, akik nem csupán ennél az egy illetőnél tapasztalták ezt a viselkedést, hanem több, szintén biztonsági embernél is. Egyetlen ismerősöm volt csak, aki merő jóindulattól vezérelve védelme alá vette a rágózót, mondván, lehet, hogy gyomorsav túltengés elleni rágótablettát morzsolgat a szájában. Később azonban, amikor megnézte a temetésről szóló videót, azonnal módosította eme véleményét. Talán sokan emlékeznek még arra az ominózus esetre, amikor egy tárgyalásról a bírónő e szavakkal küldte ki a teremből Kossuth-díjas színészünket: „A rózsaszín inges úr fáradjon ki a rágógumival, és utána jöjjön vissza, ha kiköpte!” Talán ezen a temetésen sem ártott volna egy „bírónő”, aki a tiszteletlenül viselkedőket figyelmeztette volna. Egy ilyen felhívást közölni azonban ugye, temetésen nem illő dolog. Csak rágózni…
