Hogy mondjuk el a szörnyű igazságot a karácsonyról?

Debrecen - A gyerek számára nem az fontos, hogy „a Jézuska” megtestesüljön – véli a szakember.

Karácsonykor a kisgyermekes családokban természetes, hogy „a Jézuska hozza az ajándékokat”, adott esetben még a fát is ő díszíti fel. Eljön azonban az idő, amikor a gyermek meg fogja kérdezni: valóban a Jézuska teszi-e a játékokat a fa alá? Felvetődik hát a kérdés, hogy ezt az illúziót meddig lehet, kell megtartani?

A Mikulással óvatosan!

– A gyerekeknek van egy mágikus gondolkodása, mely a különböző jelenségeket lélekkel töltik fel. Lényeges, hogy ezt ápoljuk, már csak azért is, mert ha megnézzük a felnőttek szakrális tudatát, látunk hasonlóságokat. Hiszen a felnőttek hitvilága sem feltétlenül a tényeken, hanem a belső lelki támaszokon alapszik – mondta Pálfi Sándor, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar Gyermeknevelési Tanszékének főiskolai tanára. A szakember szerint mi, magyarok szerencsések vagyunk a tekintetben, hogy a Mikulás és a karácsony két különböző ünnepünk. – A Mikulás a gyerekek számára az, aki mindenkiben meglátja a jót – hangsúlyozta Pálfi Sándor, hozzátéve: éppen ezért nem szabad a szülőnek és a pedagógusoknak a Mikulással fenyegetőzni, hiszen ő nem egy szankcionáló személy!

Nem lufiként kipukkasztani!

Mint mondta, mostanra az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy december 6. körül fizikai valóságában is megjelenik a Mikulás, ráadásul váro­s­szerte több. – Emiatt például az én gyerekem is megkérdezte, hogy azok igaziak-e, mire azt feleltem, hogy az igazit sosem fogja látni, ezek csak beöltözött felnőttek. Erre azért volt szükség, mert ha a gyerekek előtt fellebben a fátyol, nagy részük átesik egyfajta frusztráción, becsapottnak érezve magát. Pedig az a fontos, hogy a gyerekben milyen Mikulás-kép alakult ki! Ha el tudja választani a saját belső képét a külvilágétól, akkor mindegy, hogy a felnőttek mit játszanak el. Ugyanez a helyzet Jézuskával is, nem szükséges, hogy megtestesüljön – ez a főiskolai tanár álláspontja. Mint folytatta, eljön az idő, amikor a gyerek rájön, nem a Jézuska, hanem mi adjuk az ajándékot. Ilyenkor az a fontos, hogy ne próbáljuk meg léggömbszerűen kipukkantani a mesét, hanem tudatosítsuk a gyerekben, hogy ugyanazzal a szeretettel adjuk mi is az ajándékot, mint amikor azt hitte, a Jézuska hozza – így tulajdonképpen megtestesítjük a jézusi szeretetet!

HBN–PÁTZ