„Mindig félig tele van a pohár”

Debrecen - Hat év alatt négy nagylemez: hetek óta ezen csodálkoznak. Interjú az Intim Torna Illegál tagjaival, Dorogi Péter énekessel és Kiss Sándor basszusgitárossal.

Örökké, Hipnotizőr király, Vágjál lyukat a kádba – ezek a zenemegosztó portál leghallgatottabb Intim Torna Illegál-dalai. A 2010-ben alakult zenekar ma már szinte mindenhol telt házas koncerteket ad, nevüket skandálja a közönség. Népszerűségüknél csak az az átütő energiaáramlás az erősebb, amit magukkal hoznak és megosztanak az emberekkel. A pozitív életigenlés mindenki arcára mosolyt csal. Dorogi Péter énekes és Kiss Sándor basszusgitáros nyilatkozott a Naplónak a novemberi Roncs­báros koncertjük előtt.

Dorogi Peti majdhogynem hazajön Debrecenbe, hiszen itt született, milyen érzés itt színpadra állni?

Dorogi Péter: Nem volt könnyű jegyeket szerezni még a családtagoknak sem, hiszen telt ház van, ez nagyon jó érzés.

Kiss Sándor: Állandó telt ház van már az ITI koncerten itt a Roncsbárban, délután már csak néhány helyszíni jegyet lehetett venni. Debrecenben mindig is jó volt fellépni, már négy-öt évvel ezelőtt is iszonyatosan jó bulik voltak, mégiscsak egy hazai terep nekünk.

Eltelt öt év a zenekar életében, megvalósultak a célkitűzések?

Dorogi Péter: Nem ott tartunk, amire számítottunk. Kezdetben üldögéltünk a kis törzshelyünkön, iszogattuk a kávét, ez a siker szóba se jött. Nyilván az álmainkban benne volt, de például telt házas debreceni koncert sem fordult meg a fejünkben.

Miben változott a tagok személyisége, ma mire kell jobban odafigyelni?

Dorogi Péter: Nekem a nagyképűségre oda kell figyelni, hogy ne legyek az.

Kiss Sándor: Sok dolog történt velünk, amikhez a személyiségnek is kellett alkalmazkodni, felzárkózni. Ami nekünk öt év volt, másoknak tíz. Sokat dolgoztunk próbáltuk, tudatos volt, hogyan akarjuk csinálni ezt. Amikor pedig a közönség is azt mondja, hogy ez oké, ez a legnagyobb dolog. Mindannyian változtunk. Petiből frontember lett, mindenki személyiségét át kellett értékelni. Ma már mindenki a helyére került a zenekaron belül. Vannak persze néha kilengések, konfliktusok, de az alap Intim Torna Illegál ezen mindig felülkerekedik, ez nem is volt kérdés. Az tény, hogy Peti van a leginkább célkeresztben. A Mindenkinek igaza van lemez imázsa is az, hogy a mai napig tornacipős zenekar vagyunk. Nem nagyképű, megközelíthetetlen ikonok, bárki bármikor odajöhet hozzánk és beszélgethetünk.

Mi az üzenete ennek a tornacipős, hippi arculatnak?

Kiss Sándor: Nagyszínpadokon is játszunk már, ezért nem akartuk azt, hogy kordon válassza el a zenekart a közönségtől. Ezt a világot meg akartuk tartani. Valójában azok vagyunk, akik beülnek egy kicicomázott kisbuszba, lemennek a Balatonra, adnak egy koncertet, aztán mennek tovább. Bármelyik benzinkútnál megállunk, ahol szintén összefuthatunk a zenekar kedvelőivel. Közhelynek tűnik, mégsem az: nincsen gát a zenekar és rajongók között, ez az életformánk.

A közönséggel nagyon jó viszonyt ápolnak, viszont egyre több a rajongó: egyre több emberrel kell kedvesen és udvariasan viselkedni. Ez mennyire teher?

Dorogi Péter: Minél több a koncert és minél fáradtabb a zenekar, annál nehezebb. Ilyenkor kicsit visszavonulunk, veszünk egy nagy levegőt, de aztán megyünk tovább és csináljuk. Olyanok vagyunk, akik nagyon nehezen adják be a derekukat még a sikernek is, vagy a fáradtságnak.

Kiss Sándor: Tavasszal és nyáron már lehet, hogy eljutunk egy olyan pontra, amikor koncert után már nem biztos, hogy érdemes kimennünk, mert annyian vannak és annyian szeretnének velünk csak egy fotót. Ugye mindenkinek csak az az egy fotó van, és csak az az egy aláírás, de amikor már négy-ötszázan jönnek oda, akkor eleve nehéz a be- és kijutás. Ezt is kissé keretek közé kell szorítani, például megadjuk a módját, hogy mettől meddig van erre lehetőség. Legutóbb Szegeden másfél óra alatt értünk el a buszhoz, mert mindenkinek megálltunk. Ezzel persze semmi probléma sincsen, csak amikor egyre több koncert van, ezt már szabályozni kell, mert fontos nekünk az a pár óra pihenés.

Három album van a hátuk mögött, lassan jön a negyedik?

Dorogi Péter: Nagyon szeretném, hogy az első három lemez mindenkihez eljusson, de már készül a negyedik is. Gyakorlatilag hat év alatt lesz négy nagylemezünk, ami elképesztő. Én már ezen csodálkozok hetek óta.

Kiss Sándor: Nagyon sok ötletünk van, például van egy új dal Felcser Mátéval. Ő a Punnany Massif tagja, akikkel már volt együttműködésünk az Élvezd Szimfonik verziója. Most pedig eljött az idő egy újabb közös dalra. Mondhatnám, hogy ez lesz az előszele az új lemeznek, de annyi minden vár még ránk, amit nem tudhatunk. Még előttünk van egy év tavaszi és nyári fesztiválszezon. Nagyon sok impulzus és benyomás éri a zenekart, ez pedig fontos lesz az új lemeznél.

Mindhárom album más-más hangulatot ébreszt. Beszélhetünk-e valamiféle útkeresésről, vagy mindig épp az adott korszak lenyomata tükröződik vissza?

Dorogi Péter: Mindig a mögöttünk lévő egy-másfél évet dolgozzuk fel, tehát annak a korszaknak az érzéseit visszük bele, és azokat a történéseket, amelyeket az életünkbe hozott a sors és a karma. Ilyen volt a Kísérlet című albumunk is, ahol több olyan szám született – azt hiszem talán négy – ami éppen az akkori újságokban olvasható tragédiákat is feldolgozta. Nemcsak a jóról szólunk, hanem a rosszról is, nyilván az utóbbit annyira nem szeretik énekelni az emberek. Ahogy nézem, ez az év nagyon pozitív volt, úgyhogy ha ebből fogunk táplálkozni és jövőre nem történik semmilyen tragédia Magyarországon, akkor valószínűleg egy baromi pozitív és felhőtlen lemez fog születni. Bulizós és keményebb, mint az előző.

Mennyire tudatos az optimizmus és életszeretet, ami a dalokból visszaköszön? Ilyenek valójában is?

Dorogi Péter: Nagyon szeretnénk boldogok lenni, tudatos valamelyest, de ezt nem mindig hagyják a körülmények.

Kiss Sándor: Mi mindannyian alapvetően tök életszerető és pozitív emberek vagyunk. A popzenében mindig is igaz volt, hogy amilyen személyiségű a zenekar vagy az ember, a zene mindig nagyjából ehhez idomul. Ha nem olyan, akkor baj van, és ezt általában észre is veszik. Nálunk mindenki olyan, amilyennek egy koncerten látszik. Ez a pozitív életszemlélet bennünk van. Öt év alatt gyorsan haladt a zenekar, velünk is történek rossz dolgok – tévhit, hogy nem – de ezekből a jót tartottuk meg. Mi mindig úgy látjuk, hogy a pohár félig tele van.

A Balatonhoz is köthető egy-két szerzemény, ahol Dorogi Peti felnőtt.

Dorogi Péter: Balázs Ádám egy nagyon híres zeneszerző Amerikában és Angliában, de ezt kevesen tudják. Ő kért fel arra, hogy csináljunk együtt filmzenét, ebből született az Örökké című dal, ami főcímzenéje lett az Egynyári kalandnak. Hozzám erősen köthető a Balaton, annak ellenére, hogy Debrecenben születtem. Az a vicces, hogy balatoniként a nyarat töltöttem Debrecenben és környékén. Nyáron például az almafák között időztem Ebesen. A Balatonon nőttem fel, télen korcsolyáztam és hokiztam, ezzel vagyok felvértezve. Ott nem volt nagy pörgés, csak lefutottam a partra, beleálltam a szélbe, néztem a vizet és áthatott az erő. Ez szerintem, benne van az összes zenénkben.

„Zenekritikus a legnagyobb zenész, most tényleg tőle mit remélsz” hangzik el a Mindenkinek igaza van dalban. Ők nem jól látják, milyen a zenekar? Milyen az Intim Torna Illegál valójában?

Dorogi Péter: Valamelyik blogon az egyik zenekritikus kifakadt, hogy azért lett egy zenekar albuma sikeres, mert ő olyat írt róla, amitől a következő jobb lett. Saját magáról leírta, hogy angol énekes, és hihetetlenül jól zenél, sikeres. Ez pedig nem volt igaz.

Kiss Sándor: A zenekritikusok többnyire bukott zenészek. Mi csak mosolygunk rajtuk és a kijelentéseiken is. Nem ők azok, akik rámondják a dalokra, hogy igen vagy nem, hanem a közönség és az idő. A szívemben úgy érzem, csináltunk néhány értékes akkordot és dalszöveget. A Cirkuszt ma már legendás lemezként emlegetik. Van, akit elfelejtenek öt év után, de lehet, a Vágjál lyukat a kádba dalt még több év után is éneklik majd. Nekünk a közönség véleménye az, ami igazán számít. Nem tartom komoly szakmának és írásnak sem azt, amit a kritikusok fogalmaznak meg.

A legnagyobb hazai olajcég kerékpáros programjához az arcukat adták.

Kiss Sándor: Mindannyian nagy biciklisek vagyunk. A kerékpározás az életünk egy része, és még van is egy szerethető dalunk erről. Ez egy jól sikerült, hiteles kampány volt. Két olyan dolog találta meg egymást, ami remekül kiegészítette a másikat. A programot hirdető cég törekedett arra, hogy egy környezetkímélő akció mellé álljon, amiben mi nagyon szívesen vettünk részt.

- Vass Kata -