Olvasói levél: „Szümpozion” a gyermekszülésről

Debrecen - Vajon van-e értelme az emberi gondolatok megosztásának azon túl, hogy az aktuális politikai hatalmat dicséretével támogatja, vagy kritikáival bomlasztja? Tudunk-e meríteni a régi emberek bölcsességéből, vagy végtelen ismétlésekben veszünk el?

Szegény Gorgiasz talán a süketek párbeszéde fölött érzett elkeseredésében arra a merész következtetésre jutott, hogy „tulajdonképpen semmi sem létezik, ha létezik is valami, akkor az ember számára felfoghatatlan, és ha valaki megismer valamit, azt úgysem tudja egy másik emberrel megosztani”. Ez annál is inkább elkeseríthette Gorgiaszt, mivel az ókori görög civilizációba beágyazódott szümpozion éppen arra volt hivatva, hogy bárki szabadon kifejthesse véleményét politikáról, művészetről, filozófiáról.

Mindez Kövér László minapi, a nők gyermekszülésével kapcsolatos kijelentése nyomán fellobbanó vita kapcsán jutott eszembe. Az emberek elbeszélnek egymás mellett, ideológiai véleményük hangoztatása közben. Mindenki a saját vágyai szerint minősít minden információt. Természetesen Kövér László is a saját vágyait öntötte szavakba.

De ez a hozzászólás sem akar a pártatlan semlegesség álarcába bújni. Annyiban meg kell védenem Kövér Lászlót, hogy az eredeti szövegben nem szerepelt az ellenzék által felhánytorgatott számos kifejezés, és konkrétan a ”hús” szó sem. Szerintem a természet törvényei szerint a nők legkülönlegesebb biológiai képessége, hogy anyák lehetnek. Természetellenes, ha valaki ezt a tényt mindenféle ideológiai csűrés-csavarással megpróbálja tagadni. Abban igaza van az ellenzéknek, hogy a problémát a kormányzati intézkedések nem tudják megoldani. De a baj annál sokkal nagyobb, minthogy bármilyen kormányintézkedéssel meg lehetne oldani.

A derék Szókratész még úgy hitte, az emberek nevelhetőek, és ha megmutatják nekik, mi a jó és helyes, akkor eszerint fognak élni. „Tudjuk, s világosan felismerjük, mi a jó, de mégse tesszük, van ki lusta, hogy tegye, és van ki többre tart akármilyen gyönyört (ide bármilyen szabadidős tevékenység behelyettesíthető) a jónál, és gyönyör bizony sokféle van…” – csúfolódott rajta Euripidész „Hüppolütosz”-ában. És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa a gyermekszülést akadályozó problémák tömegében.

- Bujdosó István, Debrecen -