2016.01.24. 16:54
Bútorok elvihetők…
<em>Legnagyobb közösségi oldalunkon szörfölve megakadt a szemem egy, tulajdonképpen hirdetésnek minősülő poszton: „Sziasztok! Minden eladó, amit a képeken láttok”. Tovább görgetve az illető üzenő falán lévő kiírásokat, pedig már ezt olvastam: „Egy idős hölgy idősek otthonába költözött, ezért felajánlja eddigi otthonában használt bútorait és egyéb apró tárgyait ajándékba, a megmaradtak közül, rászoruló családoknak.”</em> Kenyeres Ilona írása.
Legnagyobb közösségi oldalunkon szörfölve megakadt a szemem egy, tulajdonképpen hirdetésnek minősülő poszton: „Sziasztok! Minden eladó, amit a képeken láttok”. Tovább görgetve az illető üzenő falán lévő kiírásokat, pedig már ezt olvastam: „Egy idős hölgy idősek otthonába költözött, ezért felajánlja eddigi otthonában használt bútorait és egyéb apró tárgyait ajándékba, a megmaradtak közül, rászoruló családoknak.” Kenyeres Ilona írása.
Nézegettem a képeket. Régi, koloniál asztal horgolt csipketerítőkkel, ósdi gyertyatartók, kissé rozoga előszobai fogas, falilámpák, viseltes, ám egykoron szép faliszőnyegek, kancsók - mind-mind egy letűnt kor emlékét idézte. Olyan korét, amikor még egy boldog és egészséges fiatal asszony ült a képen látható hintaszékben, a nehéz, alig mozdítható fotelben talán a férje fejtette éppen a keresztrejtvényt, s a kihúzható kanapén árválkodó, kopott porcelánbaba is vélhetően a hölgy gyerekkori játéka volt. Egy másik asztalon nagyméretű üveg hamutartó, melyet talán soha nem használt, a komódon családi fényképek sorakoznak, a hímzett díszpárnák közül pedig kedves plüssmackók kukucskálnak ki érdeklődve. A falon színes dísztányérok, a virágvázában soha el nem hervadó (mű)virágok. Az előszobában régi, kovácsoltvas telefonasztalka, rajta ugyancsak özönvíz előtti készülék. Ezek mind-mind feleslegessé váltak, éppúgy, mint a sárga konyhaszekrény, és a könyvespolc. Tovább kattintgatva a képekre, megkapó - vagy sokkal inkább megható - látvány az egyik sarokban gubbasztó magányos fotel, mellette a parkettán könyvek – talán éppen innen állt fel a lakás esetleg szintén magányos gazdája, mielőtt bevonult az idős otthonba, ami ezentúl, most már élete végéig az otthona lesz. Vajon mit érezhetett, amikor elhagyta ezt a régi, megszokott, szívéhez nőtt, belakott, igazi hajlékot? Hány évig élhetett itt, és vajon kivel? Semmit nem tudunk róla. Csak annyit, hogy idős, és hogy rászorulóknak ajándékozza a bútorait és a használati tárgyait. Az egész eddigi életét…
