Vadat, halat, s mit csak fogni lehet…

Debrecen - Az orvvadászok, -halászok a lopáson túl még számos más bűncselekményt követhetnek el.

Egészen a közelmúltig nem volt megfelelő szabályozás az orvvadászat és orvhalászat szankcionálására és ennek egyik oka, hogy e tevékenységek megítélése igen ellentmondásos – derült ki dr. Elek Balázsnak, a Debreceni Ítélőtábla bírájának, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara egyetemi docensének előadásából, amelyet Vadászok, halászok a büntetőjog hálójában címmel tartott szerdán a Science Café programsorozat keretében. Hangsúlyozta, ahhoz hogy e tevékenységeket megítélhessük, meg kell érteni a mögöttük levő napi valóságot.

Halállal is büntették

A történelem során az orvvadászathoz, vagyis az engedély nélküli vadászathoz mindig is valami önfelmentés kapcsolódott: egy-egy faluközösségben ritkán tekintették bűnnek az ilyesmit, sőt, az érte kapott büntetéssel akár büszkélkedtek is. Magyarországon az első komoly törvényes szankció II. Ulászlóhoz kötődik; 1504-ben eltiltotta a parasztokat a vadászattól, ha mégis így tettek, 3 forint volt a büntetésük. Ez akkoriban is enyhének számított, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Németországban gyakran halál járt érte – mutatott rá az előadó.

A halászatot ennél is kevésbé szabályozták; mivel hazánkban nagyon sok nyílt víz volt, nemigen foglalkoztak azzal, ki fog ezekből halat. 1888-ban jelent meg az első halászati törvény, amit a folyószabályozások tettek szükségessé, ez a regula pedig csökkentette a halhoz jutás lehetőségét – ezt pedig nagyon nehéz volt annak idején az emberekkel elfogadtatni!

– A 2013. július elsején hatályba lépett új btk már önálló bűncselekményként iktatta törvénybe az orvvadászatot és orvhalászatot. Ezt Európában az utolsók között tettük meg, és a lépés mérföldkő volt – hangsúlyozta Elek Balázs. Mint felidézte, korábban fenti tevékenységek csak szabálysértésnek számítottak, az ügyek gyakran el sem jutottak a bíróságra és a nem túl magas pénzbüntetés nem jelentett visszatartó erőt. Ugyanakkor van egy véget nem érő háború a vadászatra, halászatra jogosultak és nem jogosultak között.

Tettenérés

Felhívta a figyelmet arra, milyen kényes kérdés a tettenérés, amit utólag talán könnyű megítélni, az adott helyzetben azonban egyáltalán nem. Ráadásul a vadőr, halőr olyan emberrel szemben lép fel, akinél fegyver lehet…

A bíró két esetet idézett fel, az egyikben egy hivatásos vadász észlelte, hogy valaki illegálisan lövöldöz a területén, s amikor meg akarta állítani az orvvadász autóját, az el akarta gázolni. Majd tűzharcba keveredtek, az orvvadász halálos lövést kapott, s a vadász került a vádlottak padjára. Végül felmentették, jogos önvédelemnek ítélve az esetet. A másik esetben két hivatásos vadász tetten ért egy rabsicot, amint éppen szarvast zsigerelt. Az fegyvert fogott rájuk, nem tudtak elmenekülni, mindkettőjüket meglőtte, egyiküknek a torkát is elvágta. – Ezt nagyon nehéz megérteni; egy olyan ügyben, ami legrosszabb esetben is csak egy rövidebb idejű szabadságvesztéssel járt volna, cél és értelem nélkül, több emberen, különös kegyetlenséggel követett el emberölést. Végül tényleges életfogytiglani büntetést kapott – idézte fel az előadó.

Drasztikus módszerek

Az orvvadászok ma számos eszközt és módszert használnak, és mindegyiknél külön el kell dönteni, az épp milyen bűncselekménynek minősül. A legegyszerűbb és egyik legrégibb a hajítófa, ezzel az ügyesek messziről agyon­ütöttek egy nyulat. Elek Balázs felidézett egy nemrégen történt esetet, amikor orvvadászok „őskori módszerrel” egy fiatal szarvast egy sziklához tereltek, s amikor lezuhant, egyszerűen agyonverték.

Az előadó hangsúlyozta: a tilosban járók gyakran megsértik a vadászat írott és íratlan szabályait, melyekben szerepel a vad kímélete. Igen megvetendő eszköz a hurok, amiben lassan, sokat szenvedve pusztul el az állat, drasztikus a csapóvas, a nádégetés, amivel kikergetik a vadat a búvóhelyéről. Van olyan módszer, melynél ragacsos anyaggal kenik be bokrok ágait, s azok foglyul ejtik a madarakat, összetörve szárnyaikat. Spanyolországban évi több millió madár pusztul el így, majd ezek éttermekbe kerülnek. Az alkoholba áztatott búzaszemtől pedig lerészegednek a szárnyasok, s röpképtelenné válnak. Újabban pedig megjelentek az erdőben a quadok, melyekkel megpróbálják elgázolni az állatokat, és ismerünk esetet, amikor jet-skivel „vadászott” egy fiatalember vadkacsákra – sorolta a bíró.

Be nem tartott szabályok

Az orvhalászatról elmondta, ez általában több ügyességet igényel, bár a technika ezt a tevékenységet is utolérte. A patakvíz elapasztása, a lékvágás régi módszerek; durvább, amikor megmérgezik a vizet (például mésszel) és a halakat feldobja a víz, vagy robbantással hozzák őket a felszínre. A legtöbb büntetőügy a gereblyézéshez kapcsolódik, ilyenkor horgokkal ellátott eszközt húznak végig a vízben, s a beleakadt halakat a parton összeszedik. A vízbe vezetett egyenárammal pedig lebénítják a halakat, még szabályozható is az erőssége…

– Az illegális halfogással vagy vadászattal több bűncselekmény is megvalósítható, így nagyon sokszor állatkínzással párosul. Az új btk érvénybe lépése előtt gyakran ezen belül büntették, sokáig pedig kizárólag lopásként lehetett minősíteni, feltételezve, hogy eredményes volt. Az új törvény azért nagy változás, mert magát a tevékenységet is bünteti: például már akkor tetten érhető valaki, ha engedély nélkül vadászik egy területen, így ma jóval könnyebb a bizonyítás.

Azonban az orvvadászat, orvhalászat korántsem csak a vad eltulajdonításáról szól, ennél sokkal szélesebb körű, és jóval nagyobb a társadalmi veszélyessége is – hangsúlyozta a bíró. Így például a legális vadászatnál számos biztonsági előírás van, amit az orvvadászok figyelmen kívül hagynak, de az élelmiszerbiztonsági kockázatokkal vagy természetvédelmi szempontokkal sem törődnek.

HBN–SzT