Olcsó olaj, drága kockázat

Debrecen - Szaúd-Arábia csökkenteni fogja hamarosan az olajkitermelést – jósolja Nick Butler.

Tapasztalatai alapján nem számít a nyersolaj reneszánszára a londoni King’s College professzora, a volt miniszterelnöki főtanácsadó, a BP olajtársaság egykori alelnöke.

Nagy erők mozognak

Nick Butler az alapblog.hu-nak adott interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy mekkora geopolitikai erő átcsoportosulást idézett elő az amerikai palagáz- és palaolaj-forradalom, s hogy ezt a történetet mennyire alábecsülték az oroszok és a szaúdiak. Azáltal pedig, hogy Amerika nem szorul már olajimportra, hátat fordított a Közel- és Közép-Keletnek. A pénzügyileg meggyengült nagy olaj- és gázexportőr, Oroszország világpolitikai kalandokba menekül, más nagy olajtermelők, például Algéria belső káoszba fordul. Mindezen körülmények egyre csak növelik az Európába menekülő észak-afrikaiak számát, állandósítva az európai migránsválságot.

Kiaknázásra várva

A szakember szerint félelmetes mennyiségű olaj vár kiaknázásra, újabb és újabb lelőhelyeket fedeznek fel, közben még félelmetesebb az a technológiai fejlődési ütem, amely az alternatív energia-üzemanyagforrások feltárásában nyilvánul meg. Ettől függetlenül úgy gondolja, hogy az olaj hordónkénti ára a következő egy-két esztendőben még feltornászható 50 dollárra. A száz dollárhoz közeli szint visszatértét viszont elképzelhetetlennek tartja. – Vagy úgy tornászható fel az ár 50 dollárig, hogy hirtelen száguldani kezdenek a vezető nemzetgazdaságok. Erre azonban aligha kínálkozik esély. Vagy pedig úgy, hogy a világ nagy olajtermelői, exportőrei összefognak és radikálisan, következetesen, koordináltan megvágják a kitermelésüket. E tekintetben Szaúd-Arábia lenne a meghatározó szereplő. A szaúdi kormány totálisan elszámolta magát, óriási hibát követett el az az utóbbi két évben. Aktívan hozzájárult az olajárak zuhanásához – mondta.

Ki nyer, ki veszít?

Nick Butlernek még másfél évvel ezelőtt is szilárd meggyőződése volt, ha lenyomják az átlagos hordónkénti árat 50 dollár alá, akkor az olajpiacot potenciálisan valóban felforgatni képes amerikai palaolaj-kitermelők bedobják a törülközőt. Aztán az ár szépen vissza fog araszolni a hetven-nyolcvan, esetleg százdolláros szintre. Ebben bíztak egyébként a szaúdiakkal együtt az oroszok, a venezuelaiak és mindazok az olajexportőrök, akik végzetesen elmulasztották korszerűsíteni, versenyképessé tenni gazdaságaikat az „olajár-bonanza”, a százdollárosnál tartósan magasabb piaci árak közepette. – A szaúdiak politikát lesznek kénytelenek váltani: a kitermelés drasztikus csökkentéséhez látnak hozzá – fogalmazott. Amerika önellátóvá vált az üzemanyag-ellátásban, és hátat fordít a Közel- és Közép-Keletnek. A történet másik fele, hogy bár látszólag Európa és Kína nyer az árzuhanásokon, Európa és Japán stagnálása állandósulni látszik. Kína viszont tényleg profitál – például azzal, hogy haszonélvezője mindannak a vér- és pénzveszteségnek, amit az amerikaiak Irakban elszenvedtek.

HBN