Olvasói levél - A svájci frank szorításában, avagy nehéz helyzetben egy idős nő és leánya

„Egy elkeseredett, 72. évét taposó, nyomorékká vált, járó-, és majdnem teljesen látóképtelen ember teszi közzé, mit tett vele és a vele élő 52 éves, paranoid-skizofréniában szenvedő lányával az egyik hazai banktól felvett 4 millió forint kölcsön” – írja olvasói levelében Juhász László Attiláné Monostorpályiból.

„A megértéshez le kell írnom röviden a történetünket: A néhai férjem 38 évig a MÁV-nál dolgozott, mint műszaki főfelügyelő, én pedig az Unió Áruház főpénztárosa voltam. Engem hat műtét után leszázalékoltak, a férjem súlyos szívbetegségben szenvedett, melynek műtét lett a vége, majd 100 százalékos rokkanttá vált. Korábban Debrecenben éltünk, de 1995 júniusában Monostorpályiba költöztünk, azt remélve, hogy vidéken megerősödik.

Vettünk egy kis házat a fiunknak, aki idő közben megnősült, egy másikat pedig magunknak és a velünk élő lányunknak. Sajnos, a sors ismét beleszólt az életünkbe: 2006 májusában elvette tőlünk a drága jó férjet és édesapát. Ott maradtam egyedül a beteg lányommal. Összeszedtem minden fillérünket, hogy a temetést fedezni tudjam, majd elkészíttessem a síremléket.

Már ezen események megtörténte előtt elkezdtük felújítani az otthonunkat, de folytatni ezután nem volt miből, noha rosszak voltak az ablakok, repedezettek a falak, a szobák pedig betonosak. Ezért 2006 őszén kétmilliós kölcsönt kértünk, forintban. De közölték, hogy svájci frank vagy semmi. Elfogadtuk, meg is kaptuk 20 éves futamidőre, havonta valamivel több mint húszezer forint törlesztéssel. Elkezdtük a házunk felújítását, és becsülettel, kimaradás nélkül törlesztettünk 2008-ig. Ekkorra elfogyott a 2 millió, és a tető még nem volt felújítva. Ezért áprilisban ismét igényeltünk 2 millió forintot. Ekkor a hitelszerződést közjegyzői okiratba foglalva készítették el 4 millió forintról, mert az előzőleg felvett 2 milliós hitelt meg kellett szüntetni. Ez utóbbiból letörlesztettünk 1 millió 781 ezer 276 forintot, amit levontak a 4 millióból. Maradt 2 millió 781 ezer 276 forint, amiből a lányom folyószámlájára 2008 áprilisában átutaltak 2 millió 218 ezer 724 forintot. Már ott is lehúzták a maguk sápját.

Becsülettel, de majd belerokkanva törlesztettük tovább az egyre emelkedő részleteket. Majd jött az árfolyamgát a napi 180 forintos limittel, amivel jól csőbe húzták a hiszékeny, szerencsétlen embereket. Úgy vártuk a svájci frank forintosítását, mint a messiást. Kár volt: megjött az elszámolás, amit nem fogadtunk el, mert képtelenség volt. Újbóli elszámolást kértünk: ugyanaz volt, mint az előző.

A törlesztőrészletünket felemelték 51 ezer 532 forintra, vissza nem kaptunk egy fillért sem, és a 20 éves futamidőt kitolták 28 évre, a végén lejáró összeget megállapították 5 millió 937 ezer 927 forintban. A rongyos 4 millió forint, amiből 2 milliót letörlesztettünk, megemelkedik majdnem 6 millióra. Hiába nem fogadtuk el, és hiába reklamáltunk, a beteg lányom számlájáról csak levonták minden hónapban a több mint 51 ezer forintot.

Alig maradt pár ezer forint megélhetésre. A lányom teljesen összeroppant, többször követett el öngyilkossági kísérletet, és hetekig, hónapokig feküdt a pszichiátrián. Én teljesen elnyomorodtam, műtöttek és újabb műtét várna rám, ugyan miből?!

Gondozó jár hozzám, ebédet kell hordatnunk, mert ezek megoldásra a lányom nem képes. Elvették a közgyógyászati ellátásomat, a kettőnk gyógyszere a havi 20 ezer forintot is meghaladja. 2015 májusától már nem tudjuk törleszteni a hitelt.

Kérdem én: hát idejutott Magyarországon az életét ledolgozó becsületes ember? Mi nem költöttünk soha italra, cigarettára, most mégis, tüzelőt is csak részletre tudunk venni, hogy meg ne fagyjunk.

Sorstársaim! Rajtunk, kis embereken gazdagodnak meg a bankok, dőzsölnek a korrupt milliárdosok! Mi meg várjuk, hogy mikor mondja fel a bank a hitelünket, veszi el az otthonunkat, és tesz ki öregen, betegen, nyomorékon az utcára. Kérem, legyenek irántunk együttérzéssel, és ne hagyjuk, amit a magyar néppel művelnek!”

Az olvasói levelek közlése természetesen nem jelent egyet azzal, hogy szerkesztőségünk azonosul azok tartalmával.

Aki bármilyen módon segíteni kíván, Juhász László Attiláné elérhetősége: +36 30 915 3980.