Olvasói levél: Árfolyambikini, avagy mi a szezon és mi a fazon

Berettyóújfalu - Egy lehetséges beszélgetés Matolcsy György és Bokros Lajos között.

Matolcsy Gy.: Nézd Lali! A jegybank árfolyamnyeresége kapcsán már bikinire vetkőztettetek bennünket! Mi kell még?

Bokros L.: Nézd Gyuri! Sajnos le kell vennetek a bikini felső és alsó részét is, úgyis jön a nyári szezon, amelynél megfelelő fazon a nudista öltözet.

Matolcsy: Nézd Lali! Tudom nemrégiben az egyik kereskedelmi tévében „népoktatás” keretében kifejtetted, hogy a jegybank egyrészről vállalat, mert pl. ker. banki számlákat vezet, másrészről monetáris hatóság, mert pl. inflációs célkitűzése van, harmadrészt pedig az ország első számú közalapítványa, ezért a nála lévő bármilyen forrásból származó pénzt a legnagyobb gondossággal közpénzként kell kezelnie. Sőt arról is „oktattad a népet”, hogy nyereségünk nem csak árfolyamgyengülésből származhat.

Bokros: Nézd Gyuri! Ezt azért kellett megtennem, mert az irántatok érdeklődő emberek lényegében – felkészültségtől függetlenül – nem értik, hogy itt nem elsősorban árfolyampolitikai kérdésről van szó, hanem a nálatok lévő pénztömeg célszerű kezeléséről.

Matolcsy: Nézd Lali! Akkor lényegében elismered az inflációs-, kamat- és árfolyam politikánk helyességét, illetve azt, hogy mi nem tehettünk a svájci frank túlzott erősödéséről, így a devizahitelesek helyzetének fokozott rosszabbodásáról sem.

Bokros: Nézd Gyuri! Ezek a politikák vitathatók, mint ahogyan az én politikám a Surányival is vitatható volt mintegy 20 évvel ezelőtt a forintleértékelést illetően. Ismétlem, itt most nem ezekről van szó, hanem az érthetetlen költekezésről. Sőt úgy gondolom, hogy elsősorban nem Te tehetsz arról, hogy a forintosításkor keletkező hatalmas (kb. 260 milliárd forint) nyereségtömeg nem a devizahitelesek javára lett fordítva, mert ez nem a Te döntési kompetenciád volt. Mindezekért – úgy vélem – nem helyes a mi kutakodásunkat úgy kisarkítani, hogy az baloldali és liberális támadás lenne a forint ellen.

Matolcsy: Nézd Lali! Te tudod, hogy a központi bank körüli hercehurca mindig árfolyam-bizonytalansággal jár. Az utóbbi időszak fejleményei alapján azonban úgy látom, hogy már mindent tudtok az alapítványokról és a költéseinkről. Akkor minek vetkőzzünk tovább?

Bokros: Nézd Gyuri! A pontosítás sosem árt, de én még kíváncsi lennék a következőkre is! Nemrégiben egy vezető közgazdász (Huszti E.) úgy nyilatkozott, hogy nincs kiforrott módszeretek a forgalomban lévő pénzmennyiség meghatározására. Hogy álltok ezzel? Adtok-e pénzt kereskedelmi bankoknak államkötvény-vásárlásokra, vagy állami beruházások előfinanszírozására? Kapnak-e ugyanők pénzt bankadó befizetésére, vagy vannak-e olyan bankok, amelyeket csak a ti pénzetek tart életben, mert jól tudod, hogy ha egy kisvállalkozásnak valamiért nincs pénze, akkor az tönkremegy. Te pedig a „végtelenségig” életben tudsz tartani valójában veszteséges bankot, ha akarsz. És még folytathatnám! Azt kell mondanom neked Gyuri, hogy mivel a pénz az élet, te „majdnem” élet-halál ura vagy az országban.

Matolcsy: Nézd Lali! Mi tagadás – ha más okból nem, hát pozíciómból fakadóan – az vagyok, de nem egyedül! Értem én, hogy miért vagy ennyire kíváncsi az árfolyambikini alatti „mélységek” iránt, mert tényleg ez adja az élet értelmét. De hadd kérdezzek vissza! Fordított esetben Te hogyan értékelnéd az én „mélységek” iránti vágyaimat?

Bokros: Nézd Gyuri! Azt gondolom „kielégíteném”.

Matolcsy: Nézd Lali! Ezt a választ nem hallottam túl meggyőzőnek.

- Dr. Szőke Kálmán, Berettyóújfalu -