Tíz kilóval a világ körül

Debrecen - Cam O’dea egyike annak a hazánkat is felkereső, sok ezer fiatalnak, akik számára az utazás több, mint kikapcsolódás.

Cam O’dea, aki jövő hónapban lesz 19 éves, a nővérével élt Nyugat-Ausztrália egy csendes városában, nem messzire Perth-től. Ám, egyszer csak ráébredt, nem érdekli igazán az, amit az egyetemen tanul, és azt sem tudja, mi szeretne lenni, csak egyben biztos, utazni akar, hogy megnézze, miként is mennek a dolgok Ausztrálián kívül. Ezért félbehagyta a tanulmányait, dolgozott egy évet, félretette keresetét, majd felkerekedett. Én Debrecenben találkoztam vele, ahol pár napot töltött, és ahová kalandos körülmények között érkezett meg.

Széles horizont

– Márciusban indultam el, azóta voltam Argentínában, az amerikai Floridában, Londonban, Skóciában. Magyarországra két napja érkeztem, eddig csak Budapesten voltam. Debrecenben szintén két napot szeretnék eltölteni, és jó volna Tokajba is ellátogatni, sok érdekeset olvastam arról a vidékről. Ezután Ausztria fog következni, ahol még nem tudom, mennyi időt leszek. Elvileg június közepéig ráérek, és addig a pénzem is kitart – osztotta meg velünk. Cam O’dea a világlátásban a legjobban azt élvezi, hogy láthatja, miként élnek az emberek a világ különböző pontjain.

– Tizennyolc éves koromig Ausztrálián kívül csak Új-Zélandon jártam, az ottani élet pedig nagyon hasonló az otthonihoz, így minden új földrész, ország és kultúra nagyon érdekes és izgalmas számomra. Amikor megtervezem az utazást, nagyon gondosan állítottam össze a poggyászomat; az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a 10 kiló súlyt nem haladhatja meg.

Úton lenni maga az élet

Cam alapvetően oda utazik, ahová az aktuális tartózkodási helyéről a legolcsóbb és a legegyszerűbb elutazni. A szállásokról, a továbbutazási lehetőségekről az internetről tájékozódik. – Az emberek alapvetően barátságosak velem, abból szokott csak gond lenni, ha utolsó percben döntöm el, hogy hová akarok menni, és emiatt lekések járatokat, vagy drágább szálláshoz jutok, mintha előre foglalnám le azt – említette, amikor a kellemetlenségekről kérdeztük. Magyarországon a nyelv miatt ütközött akadályokba. – Például a vasútállomáson a jegyvásárlásnál okozott egy kis nehézséget. Majd, mivel nem tudtam senkitől megkérdezni, melyik az én vonatom, régi, de érdekes (személy-) szerelvényre szálltam fel az IC helyett. Persze, ez nem komoly gond, az is elhozott ide, Debrecenbe. Az itt élő emberek, tapasztalatom szerint kedvesek, például az ideút során egy idős hölgyet nem zavarta a nyelvi akadály, végig beszélt hozzám az egész út alatt. Azon kívül van előnye a nyelvi akadálynak, sokkal jobban figyelek az engem körülvevő emberekre, tájra és minden apróságra is – említette.

Júniusban befejezi az utazást. Azt követően nem Ausztráliában, hanem Új-Zélandon vállal majd munkát. – Ennek az az oka, hogy ott van hó, és tudok snowboardozni. Egy évvel ezelőtt láttam először havat, teljesen lenyűgözött, és ez a sport is. Megfelelő állást pedig megfelelő kereseti lehetőséggel találok, ez fontos számomra ahhoz, hogy a következő nyáron további európai országokba is eljuthassak – hangsúlyozta.

Epilógus

Cam tokaji útja jól sikerült, így remek élményekkel a háta mögött intett volna búcsút hazánknak. Azonban Budapesten egy Uberben felejtette a telefonját, amelyen az útjairól készült képeit is tárolta. A telefon sajnos nem került elő. Azóta vásárolt egy másikat, és valószínű ezen is számos érdekes kép lesz, hiszen korábbi terveitől eltérően, mivel kedvező repülőjegyhez jutott, továbbutazott Olaszországba.

HBN-SZB

Miért pont Debrecen?

– Az adott országban a vidéket is mindig felkeresem, hogy lássam, hogy élnek ott az emberek, ahol kevesebb a turista. Debrecenre azért esett a választásom, mert Skóciában megismerkedtem egy lánnyal, aki itt él, és ő meghívott, töltsek el náluk pár napot, ha Magyarországon járok. Jól érzem magam, a város környéke emlékeztet Bunburyre, ahol felnőttem – tudtuk meg Cam O’dea-tól.