Az éhenhaláshoz sok…

Debrecen - A magyar gazdaságban tényleg csak ilyen alacsony béreket engedhetünk meg magunknak?

Az utóbbi években köztudomásúvá vált, hogy a magyar bérek rendkívül alacsonyak. A tízből körülbelül négy millió magyarnak a jövedelme a létminimum alatt van, másik négy pedig nem keres annyit, amiből megtakarításai keletkeznének.

Elégtelen kereslet

A magyar kis- és középvállalkozók nem tapasztalnak elég keresletet a termékeik és szolgáltatásaik iránt, ami jelentősen visszaveti a foglalkoztatást is. A magyar gazdaság így nem fenntartható. Tényleg csak ilyen béreket engedhetünk meg magunknak? Mi határozza meg egy ország bérszínvonalát? Mit lehetne tenni? Ezeket a kérdéseket járja körül május 30-án hétfőn egy egész napos nemzetközi Azon a tudományos bérkonferencián, amelyet a Nyugat-magyarországi Egyetem szervezett a Friedrich Ebert Alapítvánnyal közösen, szó volt arról, hogy miért fenntarthatatlan az az alacsony bérekkel versenyezni kívánó gazdasági modell, amely a kelet-európai régiót jellemezte a rendszerváltás óta, és jellemzi még ma is. Két és fél évtizednek elégségesnek kellett volna lennie az életszínvonal felemelésére – máshol, például a második világháború utáni Németországban, Szingapúrban vagy Dél-Koreában elégséges is volt.

Kelet, kontra nyugat

Az is téma volt, hogy mennyiben más a nyugat-európai és a kelet-európai kapitalizmus. Az észak- és nyugat-európai gazdaságirányítás tudatosan törekszik az alacsony hozzáadott értékű, alacsony bérezésű munkahelyek kiszorítására a minimálbér emelésével, ezzel emelve a gazdaság egészének átlagos termelékenységét. A kelet-európai közgazdasági elit azonban ódzkodott a minimálbér emelésétől, abban a tévesen felelősségteljes tudatban, hogy az kiárazná a foglalkoztatottakat. Valójában ezzel benntartotta őket olyan munkahelyeken, amelyekből nem lehet megélni, ami nem felelősségteljes szakpolitika. A várakozásokkal ellentétben nincs ugyanis olyan piaci folyamat, amely kikényszerítené a termelékenység növekedést az alacsony bérekre építő vállalkozásoknál. Egészen más gazdasági modell jött tehát létre keleten és nyugaton. Nem meglepő, hogy a keleti és nyugati termelékenység közötti különbség nőtt és nem pedig csökkent. Márpedig a bérek felső korlátja a termelékenység.

HBN