Amikor az álmok testet öltenek

Debrecen - Öt kontinensen, negyvennél több országban járt már, de újra és újra vándorbotot ragad Becsi Etelka.

A cívisvárosban nagyon sokan ismerik Etelkát, alias Tusit, hiszen kalandos élete folyamán volt már újságíró, reklámmenedzser, fotóriporter, életmód-tanácsa­dó és idegenvezető. Annak idején, mint minden kisgyermeket, természetesen őt is vonzotta az ismeretlen és a kalandvágy. Felnőtt korában aztán a sors a segítségére lett, hiszen munkája kapcsán lehetősége nyílt olyan helyekre is eljutni, amikről korábban csak ábrándozott.

– Az utazás szerelmese Thaiföldön lettem tizenkilenc éve. A thai emberek közvetlensége, a táj sokszínűsége és Bangkok teljesen elvarázsolt. A 900 éves, 5,5 tonna súlyú, színarany Buddha-­szobor, a Hajnal temploma, a Nagy Királyi Palota és a Smaragd Buddha temploma között sétálva fogadtam meg, hogy Magyarország nevezetességeit és Európa minden országát, illetve a világ hét csodáját felfedezem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az évek alatt eljutottam minden kontinensre, Perutól kezdve az USA-n át egészen Új-Zélandig. Ifjú pedagógusként szagoltam bele először az utazásszervezésbe, osztálykirándulásokra mentünk a tanítványaimmal. Jártunk többek között Velencében, de természetesen a klasszikus vándortábor sem maradhatott ki, előfordult, hogy egy iskolában húztuk meg magunkat, a tanár nénik matracon, a földön, míg a lányok és a fiúk külön-külön tanteremben hajtották álomra a fejüket.

Nem fél az újtól

Etelka azt vallja, az utazásban a legizgalmasabb az út maga, hiszen válogatni lehet a különlegesnél különlegesebb látnivalók között. Rengetegen vannak úgy, hogy ami egyszer bevált, azon nem érdemes változtatni, és ez megjelenik az utazási szokásokban is. Ha valakinek bejött a olasz tengerpart, az évek múlva is oda fog visszajárni, pedig ezáltal rengeteg élményről mond le önként.

– A fő ars poeticám: nem szabad félni az ismeretlentől, éljük át a kalandot! Ha az ember elzárkózik az újtól, olyan dolgokról marad le, amit soha nem pótolhat be. Mindenkitől lehet tanulni valamit vagy éppen számomra megdöbbentő dolgot látni. Sokszor úgy választok úti célt, hogy olvasok, hallok róla vagy éppen beszélgetek az adott helyről valakivel és az felkelti az érdeklődésemet. Ez történt az Amerikai Egyesült Államokba történt kiutazásomnál is: anno egy kedves ismerősöm kijelentette, hogy ő sosem fog a tengeren túlra menni, mert látatlanban nincs jó véleménye róla. Emiatt sokáig én sem tekintettem úti célként az országra, aztán rászántam magam és teljesen magával ragadott az életérzés, ami ott tapasztalható. Nekem tetszik az európaitól teljesen eltérő amerikai gondolkodásmód.

A szegénységtől a luxusig

Az utazások során az embert rengeteg benyomás éri, a háború sújtotta afrikai és közel-keleti vidékeken át Új-Zéland kalandfilmekből vissza­köszönő erdős, hegyes tájaiig, India szegénységétől kezdve az átlagember számára felfoghatatlanul fényűző Dubajig.

– Spirituálisan az indiai utam volt a legemlékezetesebb. Mi egy luxushotelben laktunk, de alighogy kiléptem a szállásról, az utcán szembejött velem a mélyszegénység. Olyan volt, mintha egy filmet láttam volna, hatalmas kontrasztok végig az országban. A képeslapokról ismerős épületeket is a nélkülözés öleli körül. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy mi is az igazi nincstelenség. Dubaj volt az ellentéte, a fényűzésben az viszi a pálmát. Aki teheti, annak nem szabad kihagyni, érdemes megtapasztalni a kultúrának ezt a formáját is. Itt a legek uralkodnak, mindig mindenki ki akar tűnni és nem sajnálják érte a pénzt. Az időnként szinte égető forróság ellenére a helyi törvények miatt az utcán nekem is fekete csadorban kellett járnom, így időnként úgy éreztem, mindjárt „rám gyullad” a viselet. A karibi hajóút a természet és a körülmények miatt emelkedett ki. Fantasztikus élményt adott, teljes kiszolgálást kaptunk, minden rezdülésünkre figyeltek, nagyon kényeztető volt. A különböző szigetek közül többet is megismerhettünk anélkül, hogy állandóan ki-be kellett volna csomagolni vagy repülőre szállni a pici szigetek között. Az ötcsillagos hajó mindazt nyújtja az utazónak, ami állandó „boldogsághormont” termel. Kuba egy elszigetelt csodaország, visszarepített az „úttörő korszakba”. Kubával kapcsolatban minden világjárót izgalomban tart a kérdés, hogy a látottak vajon megfelelnek-e a könyvek, a filmek és az újságok alapján kialakított képnek. Bár minden szigetnek és üdülőhelynek megvan a sajátos varázsa, ha mégis egy kedvencet kellene mondanom, akkor Görögországra esik a választásom. Oda a családommal én is visszajárok, évente más-más szigetre. Az ottani emberek, a görög tájak, a műemlékek és a feltárt mükénéi és tirünszi ásatások kincseinek látványa megunhatatlan. A művészetükből számos motívum megtalálható a lakásomban is, hiszen óriási hatással van rám a görög kultúra.

DVD-ken az élmények

Bár egykor nagyon szerette a hátizsákos kirándulásokat, Etelka mostanság már szinte csak utazási irodák szervezésében indul el. Ez számára ad egyfajta állandóságot, biztonságot. Itt már eleve adottak a programok, és csak arra kell törekedni, hogy a rendelkezésre álló időt maximálisan kihasználja.

– Az egyik ilyen állandó program a helyi piac meglátogatása. Különösen Peru, Mexikó, Törökország és Ázsia bazárjait imádom, most is előttem van, ahogy a helybeli árusok kínálják a pazar színekben pompázó zamatos, illatos gyümölcsöket és a sok szép helyi portékát. Van egy nagy, bekeretezett térképem a lakásomban, azok a városok ahol már jártam, illetve azok a helyek is, ahova majd el szeretnék jutni a jövőben, gombostűvel vannak jelölve. Életmód-tanácsadóként tudom, hogy nagyon fontos az ilyen konkrét cél kijelölése, hiszen ez ad motivációt a mindennapokban. Jeruzsálembe feltétlenül szeretnék elmenni, de az ottani politikai helyzet óvatosságra késztet. Nem arról van szó, hogy félnék, hiszen jártam már Kambodzsában, voltam Laoszban és Vietnamban is. Dél-Afrikában például a helyi idegenvezető azt tanácsolta, csak együtt és a kijelölt útvonalon mozogjunk, ott emiatt el is maradt a szervezett utazásoknál jellemző esti szabadprogram. Ha időnkét elő is fordultak nehéz szituációk, én inkább csak a szépre emlékezem. Noha a világ számos országával, városával ismerkedtem meg, korántsem mondhatom el, hogy mindent láttam. Még bízom benne, hogy vannak izgalmas, különleges pontjai a Földnek, melyeket lehetőségem lesz megtekinteni. Több mint 40 darab, általam szerkesztett, zenével „fűszerezett” DVD-m van az utazásaimról, melyeket időnként visszanézek, hiszen segít felszínre hozni azt a rengeteg élményt, amelyeket átéltem. Az egyik dédelgetett álmom, hogyha majd időm engedi, kiadatom útleírásaim gyűjteményét.

- Molnár Szilárd -