Történetek a riportok mögül - Vujity Tvrtko a Campus Fesztiválon

Debrecen - Népes közönség előtt elevenítette fel élményeit a népszerű televíziós újságíró, Vujity Tvrtko.

A legemlékezetesebb riportjairól beszélt a Campus Fesztiválon Vujity Tvrtko televíziós újságíró. A történetek visszatérő eleme az álom, illetve azok teljesülése volt. Saját bevallása szerint 16 évvel ezelőtt változott meg az élete. Egy augusztusi napon akkor szállt le vele az utolsó magyar hadifogoly, akit egy tatárföldi (Oroszország) elmegyógyintézetből sikerült hazahoznia Magyarországra. Az előzményekről szólva azt mondta, csak annyit tudott, hogy egy biztonsági őr szerint a férfi magyar szavakat mond.

„Ó jó, ó jó…”

Elmondása szerint mivel akkoriban csak kevesek, például olasz medvevadászok utaztak e vidékre, így más választás nem lévén medvevadászként utazott Oroszországnak e részére. Ezen kívül nem kevés kenőpénzre is szükség volt ahhoz, hogy operatőrével az intézménybe bejuthasson. Bár rendületlenül próbálták Toma Andrást szóra bírni, mindenre ugyanazt a mondatot ismételte különös kiejtéssel: „Ó jó, ó jó”.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet akkori főorvosa is az újságíróval tartott. Ő egyszerű rajzokkal készült az útra, ugyanis szerinte azok alapján előbb-utóbb az anyanyelvén is meg kell neveznie azt, amit a képeken lát. S másfél nap múlva a fent már idézet fordulattól többet is mondott: „75 négyzetméteres házat gyártottunk Nyíregyházán, egy téglakemencét”.

Fotó: Matey István | Kattintásra galéria nyílik

– Akkor 27 évesen rájöttem rá, hogy a magyar történelem egy része nem lezárt fejezet. Az egyik bulvárlap kiszámolta, hogy 55 évnyi katonai fizetés is jár neki, miután sohasem szerelték le: ez 2000-ben 14 millió forintot jelentett – magyarázta. A Nyíregyháza-közeli Surjánbokorban élő két testvérét is sikerült a férfinak megtalálni, oda térhetett haza.

Tvrtko beszélt az észak-koreai riportjáról is, ahová azért utazott, hogy eljuthasson a Rákosi Mátyás nevét viselő magyar kórházba. 297 magyar orvos és ápoló dolgozott ott egykor.

Jó munkáért ajándék látogatás

A világtól elszigetelt országba a Magyar Baptista Szeretetszolgálat segítségével jutott be. Két évig dolgoztak azon, hogy egyáltalán vízumot kapjon, majd pedig egy nyaralóban készítették fel arra, mit lehet az országban csinálni, s mit nem. Elmesélte, hogy egy csoporthoz csatlakozva elvitték őket a mauzóleumba, ahol Kim Ir Szen bebalzsa­mozott testét őrzik. A csoport 30 olyan férfiből és nőből állt, akik egyéves munkájuk jutalmaként kapták a lehetőséget.

Később a magyar kórházba is eljutottak. Elmondása szerint ott az igazgató közölte, az imperialista amerikaiak miatt nincs érzéstelenítés. A bemutatónak szánt műtétből 40 másodpercet néztek meg, aztán inkább kifordultak. Elmondta még, hogy van egy gyógyulószoba is a kórházban, ahol Kim Ir Szen nagyvezér politikai nagygyűlésen elmondott beszédeiből olvasnak fel részleteket. A diktatúrát bemutató riport, amelynek felvételei rejtett kamerával készültek, lett a TV2 csatornán futó Napló című műsor legnézettebb filmje.

HBN

Rövid asszót vívott

Kembe Sorel színművész egy olimpiára szeretett volna eljutni. S bár gyermekként tanult vívni, és 13 éven át nem volt a kezében fegyver, Eric Moussambani eritreai úszó Sidney-i produkcióját látva mégis rádöbbent, hogy ezt ő is meg tudja csinálni. Talán ekkor vette életében először igazán hasznát kongói útlevelének (édesapja ugyanis az afrikai országban született). Ehhez előbb apjával megalapította Kongó fővárosában, Brazzaville-ben az ottani vívószövetséget, ugyanis a sportágat nem művelték a nyugat-afrikai országban. Egy budapesti taxisofőr lett a szövetségi kapitány, Vujity Tvrtko pedig a tévériporter.

Ennek köszönhetően jutottak ingyenes szálláshoz, ellátáshoz Sidney-ben, Sorel pedig vívhatott is, igaz, az egyetlen asszója két percig sem tartott. – Még éppen időben kiesett, így elértük a női kézilabda-válogatott nyitómérkőzését – jegyezte meg Vujity Tvrtko.