Amíg hiányzik a személyi és környezeti igényesség, folyamatos a járványveszély

Bagamér - Felzárkóztató programokkal és külső wc-k telepítésével vennék elejét a fertőzésveszélynek a határközeli nagyközségben.

Fertőző májgyulladás ütötte fel a fejét nemrégiben Bagaméron. Hiába rendezett a település, a külső, elmaradott részeken komoly fertőzésveszéllyel kell számolni az áldatlan állapotok miatt. Bár az önkormányzat – élén Orvos Mihály polgármesterrel – mindent megtesz, hogy soha többé ne tűnhessen fel a Hepatitis A vírus a helységben, elmondása szerint ehhez nélkülözhetetlen a lakosság együttműködése.

– Rendkívül bosszantó, hogy manapság ilyesmi megtörténhet, mert bár jelentős a kisebbség aránya nálunk, nagyon sokan beintegrálódtak a közösségbe az évek folyamán, ők rendben is tartják a portájukat – e mondatokkal invitál minket irodájába az elöljáró. – Olyan helyzetben lévő családoknál alakult ki a fertőzés, ahol a higiénia legalapvetőbb feltételei sem voltak fellelhetőek. Komoly gond, hogy ezekben a lakásokban nincs fürdőszoba, ugyan udvari wc-k megtalálhatók helyenként, de ezek nagyon kezdetleges állapotban vannak, gyakorlatilag múlt századi körülményeket tükröznek. Kértük a lakókat, hogy írják össze azokat a dolgokat, amelyekre szükségük lehet ahhoz, hogy orvosoljuk a problémákat. – gondolok itt leginkább a kialakításhoz szükséges alapanyagokra – de nagyon vontatottan megy a folyamat. Hiába várjuk, nem jönnek be az érintettek, hogy elmondják mennyi négyzetméter deszkát vagy más anyagot használnának.

Orvos Mihály, Bagamér polgármestere. Fotó: Kovács Péter

Legyenek igényesek

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkatársaival (ÁNTSZ) együttműködve szerencsére sikerült felszámolni a fertőzésveszélyt, de a polgármester szerint, ha nem tudják ráébreszteni az embereket arra, hogy legyenek igényesebbek magukkal és a környezetükkel szemben, akár ismét felütheti a fejét a Hepatitis A Bagaméron.

Úgy nyilatkozott: „Természetesen többször kimentünk a gyermekvédelmiekkel, és minimális javulás máris tapasztalható, de a régi beidegződéseket nehéz megváltoztatni. Ebben kicsit több együttműködést remélnék a kisebbségi önkormányzattól, talán rájuk jobban hallgatnának a helyiek. Meggyőződésem, hogy amíg a fejekben nem lesz változás, addig telepíthetünk mi bármennyi illemhelyet az nem fogja megoldani a bajokat. Felvilágosító programokat szervezünk a jövőben, szerencsére pályázat is van rá, ettől én sokat remélek. Mind tudjuk, hogy a gyerekek a felnőtteket utánozzák, ha olyan példát látnak maguk előtt, ami európaibb körülményeket biztosít, akkor azt átveszik. Van egy olyan elképzelésünk, hogy bizonyos periódusra kiemeljünk a mélyszegénységből a gyerekeket, hátha más környezetben látva a jó és követendő példát változnának a szokásaik, aztán visszatérvén a gyökereikhez katalizálni tudnák a pozitívumokat a szűkebb környezetükben. De ezek az elgondolások egyelőre a fiókban pihennek, mert a hatóságok jelenleg nem partnerek az elképzeléseinkhez.”

Fotó: Kovács Péter

Összefogásra buzdít

A helyi kisebbségi önkormányzatot szintén foglalkoztatja a probléma, és mint megtudtuk, ez a testület is keresi azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével végleg maga mögött hagyhatja Bagamér a fertőzésveszélyt. Balog Kálmán képviselő több ízben is személyesen kereste fel a gócpontoknak tekinthető Arany János, Petőfi és Irinyi utcát. Elmondása alapján ilyenkor mindig kérte a helyieket, hogy vigyázzanak az egészségükre és a környezetükre. A Hajdú-Bihar Megyei Területi Roma Nemzetiségi Önkormányzat alelnökeként már egy akciótervet is kidolgozott, miként lehetne végleg visszaszorítani a fertőzésveszélyt.

– Korábban már több alkalommal és többféle módon próbáltuk rávenni a lakókat, hogy írják össze az igényeiket, de érdemben sajnos nem reagáltak – kezdte. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a problémás családok nagy része nem tősgyökeres bagaméri, így nem érzik annyira magukénak a falu dolgait amennyire kellene. Hiába tartunk évente többször közmeghallgatást, ezekre jellemzően csak azok jönnek el, akikkel nincs gond. Orvos Mihály polgármester úrral jó pár alkalommal kimentünk már ahhoz a mintegy négy-öt családhoz ahol tetten érhető volt a hepatitis. Felmérettük mire is van a legnagyobb szükség, majd összefogással elkezdtük a fertőzésveszély minimalizálását. Ennek első lépésként megbeszéltük, hogy több család udvarában az önkormányzattal karöltve kinti wc-ket fogunk építeni. De addig sem tétlenkedtünk: a megyei kisebbségi önkormányzat 50 ezer forint értékben már beszerzett az érintett famíliák számára olyan alapvető felszereléseket, – lavór, törülköző, mosópor, tisztálkodási szerek – amelyek jelentősen javíthatják a higiéniás körülményeiket. A csomagok átadását követően jómagam többször is ellenőriztem a családokat, ezen alkalmakkor mindig felhívom a figyelmüket a higiénia fontosságára, de sajnos egyelőre nem sok sikerrel. Véleményem szerint csak pénzzel a helyzet nem oldható meg, a helyi szociális rendeleteket is módosítani kell. Meg kell találni a módját, miként tudna még jobban együttműködni a település vezetése a helyi roma nemzetiségi önkormányzattal, a civil szervezetekkel valamint a családsegítő és a gyermekvédelmi hatóságokkal. Kezdeményezni fogom, hogy hozzunk létre egy családügyi és egészségügyi kerekasztalt, ahol orvosolni lehetne az ehhez hasonló gondokat – fogalmazott a politikus.

Fotó: Kovács Péter

Kerítés kell

Balog szerint a körülmények és az életvitel mellett az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy több helyen nincsenek kerítéssel körülvéve a porták. Emiatt a kutyák a földön talált fekáliát megehetik és a telkek között szabadon kóborolva terjeszthetik a betegséget. Mivel a gyerekek az ebek megsimogatása után általában nem mosnak kezet, így óriási veszélynek vannak kitéve.

– Az udvari illemhelyek kialakítása mellett a telkek elkerítését is elő kell elkészíteni, hiszen a kerítés amellett, hogy kívül tartja a hívatlan vendégeket, világosan kijelöli a telekhatárokat is. Számításaim szerint ez utóbbi mintegy félmillió forintból megoldható. Itt jegyezném meg, azt senki ne várja el, hogy az érintettek helyett az önkormányzatok és a képviselők tartsák tisztán a portákat, azért a lakóknak maguknak is tenni kell. Akár úgy is, hogy ezeket a családokat bevonnánk a közmunkaprogramba, hiszen a munkavégzés közben legalább a saját környezetüket is tisztán tartanák – mondta el a képviselő.

- Molnár Szilárd -

„Ismeretség nélkül magára van utalva”

Az Arany János utcára kilátogatva valóban megdöbbentő állapot fogadja az embert. A hepehupás földúton haladva látszik, a legtöbb portán szegénységben élnek az itteniek. A dűlő végén megállva hamar körülvesznek minket az emberek, akikből csak úgy dől a panasz. Arra a kérdésre, hogy volt-e itt valamilyen járvány csak ingatják a fejüket, majd készségesen mutatják, ott van az illemhely a kert végében, igaz, az embermagas fűben nem látni. Horváth Gyula helyi lakos – aki nem tagadja, többször is élvezte már a biztonsági szervek vendégszeretetét – széles gesztusokkal magyarázza, hogy milyen körülmények között kénytelenek élni napról napra.

– Gyér a közvilágítás, amikor nincs fent a nap veszélyes végigmenni az utcán, pedig sok gyerek is van errefelé. A vizet csak hosszas könyörgésre vezették be az utcába. Eddig fizetnünk kellett az egyik itt élőnek, hogy vizet vehessünk magunkhoz. Nézze meg itt ezt a portát, teljesen el van hagyatva, nyüzsögnek benne a patkányok, akik veszélyeztetik a gyerekek testi épségét, a betegségekről nem is beszélve. Az önkormányzat miért nem intézkedik, hogy tüntessék el a házat, ha már a tulajdonosokat nem találják? Hiába próbálnánk mi tisztességesen élni, semmiféle segítséget nem kapunk a kisebbségi önkormányzattól. Széthúznak ők is: akinek van ismeretsége kap, akiknek nincs, teljesen magára van utalva. Télen vagy eső után az utcán áldatlan állapotok uralkodnak, a gyerekek pedig minden nap mennek iskolába, de sokszor mire odaérnek már teljesen átáztak, átfagytak. Miért nem lehet egy kis sódert letenni a keréknyomtávra, hogy legalább közlekedni lehessen a dűlőn?– tárta szét karját kérdőn a helyi lakos.