Örök darab

Egy életen át kell látszani(a)... Méghozzá pontosan olyannak, mint újonnan, elkészülte napján. T. Szűcs József jegyzete.

Mi több, nemcsak újszerűnek kell kinéznie még a viselője földi létének befejeztekor is, de egészen addig őriznie kell ifjonti erejét, kellemét, szívósságát. Jó esetben több évtizedig. Vagyis egy életen át. Bármilyen hihetetlennek tűnik, nem olyan régen még a fenti, meglehet, némileg körülményesen megfogalmazott filozófia jegyében születtek, készültek az ember számára igazán fontos ruhadarabok. A minőség egyet jelentett a tartóssággal (is). Nem véletlenül reklámozták tehát az igazán jó, de mégsem megfizethetetlenül drága öltönyöket, kabátokat, cipőket azzal a szlogennel, hogy ez a „kedves vevő élete végéig kitart”. S nem túloztak. A szekrényeben (talán) máig lóg életem második, s egyben utolsó úri szabó által, méretre készített öltönye. A debreceni Csapó utcán egykor dolgozó mester igazán betartotta szavát. Merthogy a ruhadarabot ma is minden további nélkül hordhatnám. Mármint, ha az átvétele után (minden) további sörökkel és egyéb hozzávalókkal nem növesztem a derekam kerületét legalább másfélszeresére. A hossza szintén őrzi eredeti méreteit, akárcsak a szövete a minőségét. Igaz, jó ideje már csak a ruhásszekrényemben virított, míg egy szerényebb szegletbe félre, félrébb tettem. Pedig sok, azóta vásárolt társa egy-két idény után, szinte magától szétesett. Igaz, őket néha kivettem a szekrényből, sőt az utcára is kimerészkedtem bennük.

Persze, ma már leginkább az idősebbek emlékeznek azokra az időkre, amikor a dolgok, beleértve a felsőruházati termékeket, minimum egy negyed életre szólóan készültek. Ma a vevők túlnyomó többsége szerencsére nem ilyen (hátsó) szándékkal vásárol. Mert ha így tenne, s a legkülönbözőbb iparágak gyártmányait ennek szellemében a lehető legtartósabbra készítenék, akár hetek alatt összeomlana a világkereskedelem érintett része. Majd utána gyorsan a feldolgozó ipar, s a nyersanyag előállítók. Hisz kiderülne, hogy a jelenlegi gyártókapacitás tizedére, de lehet, hogy csak századára lenne csupán a világnak szüksége. Ha sok millióan nem vennének minden évben új telefont, két-három évente új tévét, kocsit, évszakonként új ruhatárat. Bármit, amelyben trendinek számít a legújabb modell birtoklása. Persze azok, akik mindezt megengedhetik maguknak. De szerte a világban rajtuk kívül még több (tíz)millió azon megszállott shoppingolók száma, akik minden áron és minden árért követni igyekeznek őket. S anyagi lehetőségeiket végsőkig kihasználva, sőt azt meghaladva vásárolnak. Tulajdonképpen köszönettel tartozunk nekik, hisz ez a lázas fogyasztási mánia tartja mozgásban a globális gazdaságot. Legalábbis egy jelentékeny, meghatározó részét. Igaz, a legtöbb fogyasztási cikk ma korántsem egy élethosszra készül. S nemcsak azok, amelyek egy-két évente ténylegesen új (bár meglehet, abszolút felesleges) technológiai megoldásokat kínálnak.

Azért én tovább őrizgetem, bár már régen kerestem fel rejtekhelyét, közel fél évszázados öltönyöm. Ha másnak nem, kabalának talán továbbra is megteszi. Hisz ha rajta múlik, ő biztosan kitart egy életen át. Legalábbis egykori megrendelőjén biztosan...

- T. Szűcs József -