A protestáns lelkész termékeny bujdosása

Debrecen - "Értékeink nyomában" című sorozatunk a kollégium gyűjteményeinek, Nagykönyvtárának, Múzeumának nevezetességeit, ezúttal Luther bibliafordítását mutatja be.

Összesen 250 nyelven őrzi a Szentírás könyveit a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár gyűjteménye. Köztük latinul, görögül, héberül, németül, franciául, hollandul, angolul kinyomtatott Bibliát rejtenek az elmúlt években megújult raktárak. S teljes képet kaphatunk az elmúlt századokban magyar nyelven kiadott Szentírásokról.

Az egyik különösen értékes kötet a Luther által fordított Újszövetség 1524. évi, strassburgi kiadása. Luther Márton (1483–1546) wartburgi bujdosásában, mindössze három hónap alatt fordította le görögről németre az Újtestamentumot, amely megalapozta az újfelnémet irodalmi nyelvet. A műve először 1522-ben jelent meg Wittenbergben, az idősebb Lucas Cranach műhelyének 21 fametszetével. A korai kiadások nem tartalmazták a fordító nevét, az 1524-es strassburgi kiadás címlapján látható szekér kerekeit díszítő rózsák (előbb Luther, majd az egész evangélikus egyház jele) rá utalhatnak.

Bibliafordítását még életében négyszázszor nyomtatták újra. A gazdagon színezett fametszetes címlap ismeretlen mester munkája, vörös-zöld-sárga-kék rikító színekben pompázó iniciálék teszik kellemesebbé az olvasást. A Jelenések Könyvében 21 szövegközi illusztrációt számolhatunk össze. Ezek a metszetek különböznek az első kiadás Cra­nach-nyomataitól. A könyvkiadás hajnalán bevett gyakorlat volt a művek ehhez hasonló engedély nélküli újrakiadása.

A Jelenések könyve 13. és 14. részének alakjai is megelevenednek a képeken: a hétfejű és tízszarvú, tengerből kiemelkedő sárkány, valamint a bárány képében megjelenő fenevad, amelyeket az emberiség térdre borulva imád. Szemközt a Sion hegyén álló, zászlót emelő bárány áll, körülötte az evangélisták jelképeivel, lábainál hárfások hadával és az angyalokkal, akik a parázna Babilon romlását hirdetik.

A Biblia vörösesbarna festett hártyakötését néhány éve restaurálták. A kötéstábla sarkaiban rombusz alakú mintába foglalt kétfejű sas képe látható, közepén koszorúval ölelt ismeretlen tulajdonosi címer. A bőrbe nyomott minták aranyozottak. A kötet 1760-ban még Giovanni Guglielmo Mannagetta könyvtárát gyarapította. Néhány évvel később egy bécsi aukción juthatott hozzá a Nagykönyvtár, minden bizonnyal Sinai Miklós révén. Sinai a város más református értelmiségi személyiségével együtt (Domokos Lajos főbíró, Hatvani István professzor, Kazay Sámuel gyógyszerész) figyelemmel kísérte a felbukkanó ritkaságokat. Nevüket utca, intézmény (iskola, patika) viseli.

- Oláh Róbert -