Szellemi kulturális örökséggé avatták a hajdúdorogi Krisztus-katonákat

Debrecen - Mohácsi busók sereglenek össze hétvégén, szeptember 17–18-án a Hajdúdorogi Görögkatolikus Székesegyház kertjében, az idelátogatókat a karcagi birkapörkölt illatától csak a szatmári szilvalekváré térítheti el, s ha szerencséjük van, már egy borsodnádasdi molnárkaláccsal a kezükben sétálnak arra.

– Jelkép e helyszín, a hagyományok, amelyek az emberi élet mélységeiből és magasságaiból fakadnak, körülölelik majd a templomot. Ez számomra azt jelenti: minden régi, közösség éltette hagyománynak az adja meg az értelmét, hogy a jó Istenből gyökerezik – fogalmazott Dalanics Zoltán hajdúdorogi parókus a keddi tájékoztatón, amelyen bejelentették, hogy a Krisztus-katonaságot jegyzékbe vették.

Hozzátette: – A tízezer fős hajdúváros a magyar görögkatolikus egyház történelmi központja. A település lakói mindig is élen jártak nemcsak a hitük a megélésében, hanem a gyakorlásért való küzdelemben is. A helység története összefonódik az egyházéval, amely jelenléte áthatja az ünnepeket és amelyről tanúskodnak az egyre szépülő oktatási intézményeink is. A fejlesztések sorának újabb lépése a Krisztus-katonák elismerése. Ha valaki igazán meg akarja élni, érteni a Húsvét lényegét, látogasson el egyszer a hajdúdorogi ünnepre, a pászkaszentelésre – zárta. A fehér inges, fekete posztónadrágos, Bocskai-süveges, bőrcsizmás helyi fiatalok, Kossuth-karddal szigorú koreográfia szerint nagypéntektől húsvétvasárnapig, azaz Jézus kereszthalálának napjától a feltámadásáig őrzik Isten fiának szimbolikus nyughelyét szüntelenül – ezt már Horváth Zoltántól, a katonák vezetőjétől hallhattuk. Elmondta, azért nyújtotta be a pályázatot az alulról építkező, közösségi beleegyezést igénylő jegyzékre vételi lehetőségre, mert szeretné, ha még ismertebb lenne a hagyomány, illetve ez elősegítené az utánpótlás föllendülését.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita így szólt az eseményen: – Hiszem, hogy a mai világban a fiataloknak – akik, úgy tűnik, egészen más igényekkel születnek – ugyanúgy szükségük van az ősi hagyományokra, az azokból való táplálkozásra, annak stabilitására, mint nagyapáinknak. Amióta püspök vagyok, immár nyolcadik éve, szép fejlődést élt meg egyházunk, és ezt az elődeink nyomdokaiba lépve úgy értük el, hogy a régiből merítkezve nyújtjuk a krisztusi üzenetet, amely mindig friss. Azzal, hogy a Krisztus-katonák hagyománya bekerült a jegyzékbe, újabb elismerést kaptunk a magyar társadalomtól, a magyar kulturális élettől.

HBN–HABE