A mozgás a szenvedélye, egy napot se bír ki nélküle

Debrecen - Kövérné Fejes Anikó számára az a legnagyobb boldogság, ha másokat is rá tud ébreszteni, sportolni jó.

Többek között a Hajós Alfréd-díjakat is kiosztották Debrecen önkormányzatának múlt pénteki ünnepi közgyűlésén: idén Kövérné Fejes Anikó testnevelő, szakedző is kiérdemelte az elismerést.

Nem is kerülhetett volna jobb helyre idén a kitüntetés, mint hozzá, hiszen egész életét a sport szeretete, művelése és továbbadása határozta meg.

– Meglepetésként ért, mikor szóltak, hogy ezúttal én kapom meg a Hajós Alfréd-díjat, boldog voltam, majdnem elsírtam magam a hír hallatán. Az ünnepség is szép volt, örök emlék marad. Minden díjazottról levetítettek egy rövid kisfilmet, melyben összefoglalták pályafutását. Lepörögtek előttem az elmúlt évtizedek eseményei, jó volt visszaemlékezni a sok sikerre. Eszembe juttatta, miből mit hoztam létre, mire vitték a tanítványaim – fogalmazott meghatottan Kövérné, aki 1983 óta aktív szereplője a debreceni sportéletnek, az élsport, az iskolai testnevelés, a szabadidős sport területén egyaránt. A tényleges edzői tevékenység mellett bemutatókat, konferenciákat szervezett, és szaktanácsadóként is dolgozott. 2000-től a Hajdú-Bihar Megyei Testnevelő Tanárok Egyesületének elnöke. A gyorskorcsolya-utánpótlásnevelésben kimagasló eredményeket ért el.

És hogy mit tart legnagyobb sikerének a sportember? – Ha csak egy emberrel is meg tudom szerettetni a mozgást, már az önmagában egy győzelem, de szerencsére össze se tudom számolni, életem során mennyi mindenkinek adtam át a szenvedélyem. Én a mai napig sportolok, a mozgás a lételemem, egy napot se tudok nélküle elképzelni. Jó példával szeretnék elöl járni, megmutatni, az én koromban is lehet, és megéri aktívan élni – mondta a korábbi testnevelő tanár, aki ugyan már nyugdíjba vonult, de épp beszélgetésünk előtt is egy aerobik órát tartott.

Kövérné Nyíregyházán földrajz-testnevelés szakon tanult és tornában versenyzett, majd Budapesten a Testnevelési Egyetem tanári szakát végezte el. Érdekesség, hogy eredetileg nem is volt sok köze a gyorskorcsolyához, de mivel szerette volna, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a szabadban télen is, így gyakran vitte el őket korizni. Folyamatosan képezte magát, egyre jobb szakemberré vált, az ő irányítása alatt ismerkedett meg például a vb és és olimpiai résztvevő Nagy Konrád is a korcsolyázással.

HBN