„Mintha filmben lennék, amikor játszom”

Debrecen - Debrecenben máshogy tanítják a zenét, így szeptemberben ideköltözött a tehetség, a családjával.

Ezer dolog rejtőzik Holozsai Eszter tekintetében. Játékos kiskamasz; – ki tudja miből táplálkozó – őserőt birtokló nő; tanításra érdemes bölcsességgel bíró ember; a kacérság teljes eszköztárát veleszületett tulajdonságként kezelő fiatal; természetes, bájos, a kárpátaljai Sárosoroszi sportpályáján testvéreivel kifulladásig focizó gyerek. Személyiségének ezt a sok rétegét egyetlen lélegzetvétellel képes kifejezni. A kiáramló levegő azonban nem mondatvégi pontban, hanem a fuvola varázslatos hangjában végződik.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, hangszerrel?

Holozsai Eszter: Egy ismerősünk ajánlott egy népzenei tábort még Kárpátalján. Ott volt hangszer a kezemben először. A pásztorfurulyával vissza tudtam adni az előttem eljátszott dallamokat, ezért a tábort vezetők a szüleimnek mondták, hogy mindenképpen adjanak zeneiskolába, előbb furulyán tanuljak, aztán gondoljunk ki valami egyéb hangszert. Hét éves voltam ekkor. Elkezdtem az általános suli mellett a zeneiskolát néhány falura tőlünk, Beregszász városában. Az idő előrehaladtával törtem a fejem azon, hogy mivel foglalkozzak a furulya után, amikor egy koncertet láttam a tv-ben. Rögtön kiszúrtam a fuvolát, különleges a tartása, nem fogható más hangszerekhez. Nagyon szeretem, mindenféle érzelmet ki tudok fejezni játék közben, ha dühös vagyok, ha szomorú, ha boldog.

A tavaszi tehetségkutató idején már Debrecenben fejlődtél. Hogyan kerültél ide?

Holozsai Eszter: Anyukám testvére ajánlotta, hogy jöjjünk Debrecenbe, mert itt máshogy tanítják a zenét. Nagyon jó tanárnőhöz, Cseri Gyöngyihez irányított. Tényleg egészen máshogy oktatták még a technikát is, jobbnak láttuk, ha átjárunk ide szombatonként. Ehhez nagyon korán kellett kelni. Szeptembertől ideköltöztünk, így könnyebb mindenkinek. A Svetitsbe járok, ahová nagyobbik, 15 éves testvérem /van egy 6 éves is – a szerk./ már egy éve. Kitaposta az utat, mire jöttem, így könnyebb volt beilleszkednem. Már a várost is felfedeztem, nagyon jól érzem itt magam.

Hogyan telnek a mindennapjaid?

Holozsai Eszter: Mint bárki másnak: felkelek, iskolába megyek. Aztán vagy hazamegyek és fuvolázok, vagy zeneiskolába megyek és aztán fuvolázok. Általában napi 1-2,5 órát gyakorlok, koncert és verseny közeledtével napi 3-4-et, de mindig csak szünetekkel, mert nem lehet fizikailag bírni: a kezünket, a tüdőnket és a szánkat is terheljük a játékkal.

Mi a leglényegesebb, amit a tv-s versenyben nyertél?

Holozsai Eszter: Magabiztosságot szereztem a színpadi szerepléstől, a megmérettetéstől és azóta, a sok fellépés során. A Virtuózokban való szereplésre és az eredményre büszke vagyok, szerintem nagyon nagy dolog. Sokkal nyitottabb vagyok zenélés közben, mint bármikor máskor, a hangszerrel jobban ki tudom fejezni magam.

Hogyan képzeled el a jövőd?

Holozsai Eszter: Fuvolaművész szeretnék lenni. Egyelőre minkét út vonz: a zenekari tagság és az is, hogy magánzenészként járjam a világot, de ez még úgyis alakulni fog. Most úgy tapasztalom könnyebb, jobb zenekarral játszani. Olyan érzés, mintha komolyan benne lennél egy filmben vagy mesében, a sok hangszer harmóniája teljesen elvarázsol mindenkit. A fellépések alatt képek jelennek meg a fejemben, igyekszem ugyan a technikára figyelni, de nem tudok úgy, mint egy próbán, mert egészen magával visz a darab. Olyankor már belőlem jön a mű és nem lehet másra koncentrálni.

Már a szerepléseddel számos kortársad figyelmét irányítottad a komolyzenére. Tudnál érvelni amellett, hogy a klasszikus zene váljon más fiatal életének is részévé?

Holozsai Eszter: Én nem tudom eldönteni, hogy másnak is érdemes-e hangszeren játszani. Mindenki maga érzi, hogy mi esik jól neki. Csak az a fontos, hogy nagyon szeresse, amit csinál, mert másként nem fog működni. A komolyzene hallgatása viszont mindenkinek előnyére válhat, mert egészen mást mozgat meg bennünk, mint a könnyűzene, más módon fejezi ki az érzelmeket. Ahogyan a kortársaim, én is hallgatok popzenét, különösen, ha utazom, de mostanában egyre inkább ráveszem magam a komolyzenére, mert tanulom a technikát, a „virtuózosságot”.

Bármennyire élvezed a próbákat, a színpadi szerepléseket, időnként ki kell kapcsolni. Hogyan tudsz?

Holozsai Eszter: Ha hazamegyünk Kárpátaljára, akkor apával, vagy a barátaimmal kimegyünk focipályára. Kikapcsoljuk az agyunkat, sportolunk, mindenféle játékot kitalálunk, szórakozunk. Egyszerűen jól érezzük magunkat.

- Megyesi-Horváth Borbála -

Élmény ma

Holozsai Eszter egész lénye élő szobra lehetne a Kodály Filharmónia Debrecen missziójának, amellyel az ifjúságot igyekeznek megismertetni a hang(szer)harmónia adta semmihez sem fogható élményekkel. Az idei Virtuózok Gálán a tehetségkutató idei szériájának korcsoport-győztesén, Eszteren kívül a műsorban jeleskedő három társát láthatták az érdeklődők október 11-én. A jövő virtuózait vagy értő koncertközönségét kifejezetten fiatalokat célzó koncertekkel kínálják meg. Ebben az évadban a zenekar és a kórus több mint tíz alkalommal készül óvodásoknak, általános- és középiskolás diákoknak műsorral. Fellépnek a Kölcsey Központban és meghívásra oktatási intézményekben. A Kodály Filharmonikusok Debrecen legközelebb a Belvárosi Közösségi Házban, november 10-11.-én 9, 10.15, 11.30 órai kezdettel zenél a legkisebbeknek, a Két bors ökröcskéről Kiss Boldizsár vezényletével.