Nem büntették eléggé a megtorlás korrupt ügyészeit

Debrecen - Történészek beszéltek a megtorlás időszakában zajló ítélkezés alulmúlhatatlanságáról.

Hogyan nyomorított meg a kádári megtorlás a családokat? Miként élték meg a különböző társadalmi rétegek tagjai a kommunizmus, a forradalom időszakát? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ egy 2014 óta tartó kutatás, melyről Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke számolt be a debreceni Benedek Elek könyvtárban. - Hogy a témába jobban beleássuk magunkat, azoknak az ügyészeknek a pályaképét kell elemeznünk, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Kádár-korszak alatt több ártatlan embert is életfogytig tartó büntetésre, esetleg halálra ítéljenek – magyarázta a hétközi eseményen. - A Legfőbb Ügyészséggel tartott kutatási programunkban 50 olyan bíró ügyeit vizsgáltuk, akik összesen 225 kivégzésről határoztak. Közvetlenül a forradalmat megelőzően összesen 1100 bírót fosztottak meg az állásától, utána pedig fiatal, pályakezdő, befolyásolható jogászok kaptak számukra túl nagy kihívást jelentő ügyeket. Ebből a következő tanulság vonható le: mind az ügyészek, mind a bírók legtöbb esetben alkalmatlanok voltak feladatukra - jelentette ki.

Többszörös nyugdíj

Zinner Tibor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetője elmondta: a kádári megtorlás időszakában az elítéltek 80 százaléka a munkás-paraszti osztályba tartozott. Megrázó tény, hogy az ügyészek, akik szakmájukban korrupt módszerekkel éltek, csak enyhe fegyelmi büntetésben részesültek. További életük során elismerésben volt részük, polgártársaikhoz képest többszörös nyugdíjat kaptak – folytatta.

Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese szerint „a diktatúra akkor a legfeltűnőbb, amikor valakit bárhol, bármikor, mondvacsinált okokból tartóztatnak le”.

HBN

A borítókép illusztráció, forrása: VERITAS Történetkutató Intézet.