Orvosi előjegyzés: jaj neked, ha elmulasztod! - Olvasói panasz és válasz

Debrecen - Történetem ott kezdődik, hogy megfeledkeztem egy időpontról, ami ez év július első napjaiban volt esedékes a Szent Anna utcai neurózis szakrendelésre. Néhány nappal később észrevettem mulasztásomat. Időpontot az ottani titkárságon kértem, de már csak szeptember 12-re kaptam új időpontot. A hölgy, aki ezt az újabb időpontot adta, kimérten, megfeddve közölte velem, hogy a háziorvos a gyógyszereimet kiírhatja. És mi az, hogy elfelejtek egy időpontot…

Igen, a háziorvosom kiírta, jelezte, hogy drága lesz mindkét gyógyszer, mivel ő nem szakorvos. Ezután lepődtem meg igazán, amikor is a két gyógyszerért közel 5000 forintot fizettem, a mintegy 500 forint helyett. Munkanélküliként igen súlyos összegnek találtam. Már ekkor tudtam, hogy ez az egyhavi adag még mindig nem fog kitartani szeptember 12-ig. Ezért augusztus 31-én, szerdán újra elmentem a Szent Anna utcai rendelőbe, gondolva, hátha a rendelés végén bejuthatok. Aznap délután 3-ig volt rendelés az I. számú rendelőben. Vártam türelmesen. Aztán az asszisztensnő közölte velem, hogy semmiképp sem juthatok be időpont nélkül, ez a vezető főorvosuk utasítása! Mondtam, hogy értem, de nem tudom kiváltani ezeket a fontos gyógyszereket teljes árban. Súlyos beteg hozzátartozómat ápolom, egy nyugdíjból élünk ketten. Mindez a rendelő ajtajában zajlott, ami nyitva állt, tehát a doktornő fültanúja volt a beszélgetésnek. Rám is nézett, de hozzá se akart szólni. Az asszisztensnő minden empátia és emberség nélkül ismételgette, hogy kérjek időpontot, októberre, novemberre van, úgy tudja. Én is többször elmondtam, hogy van már időpontom szeptember 12-re, de addig nem tart ki a gyógyszerem. Azt is elmondtam, hogy várok a rendelés végéig, ha bejuthatok. Többszörösen elutasított, mindezt szó nélkül végig hallgatta a doktornő is.

Az asszisztensnő, a doktornő, a vezető főorvos empátiából, emberségből, gyógyításból tőlem elégtelent kaptak. Szoktak-e ők elfelejteni valamit? Hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel? (Mindezek persze költői kérdések.)

Mivel a gyógyszereimet azóta nem tudtam kiváltani, rosszabbul érzem magam. Fő, hogy a kőbe vésett szabályok be vannak tartva. Nem nevezném ezt gyógyításnak egy olyan szakrendelésen, ahol maximális empátiával kellene foglalkozniuk mindenkivel. Ehelyett elküldik az embert, ha elvétett egy időpontot.

Mivel beteget ápolok, sok szakrendelésre járok, de ilyen embertelenséget még sehol sem tapasztaltam. Éppen ellenkezőleg! Az orvosok, az asszisztensek leterheltségük ellenére is empatikusak, sok helyen kedvesek is. Hála azoknak, akik lelkiismeretesen gyógyítanak!

- Keserű Anna Szilvia, Debrecen -

Az orvos-igazgató válasza

A betegelőjegyzési rendszer bevezetése (azon kívül, hogy kötelező) azért történt, hogy a rendelőkben megelőzzék a tömeges megjelenésből fakadó ellátási problémákat és a hosszú várakozást. Sajnos tapasztalatunk szerint az előjegyzett betegek körülbelül egyötöde nem jelenik meg a megfelelő időpontban. Ennek számos oka van. A leggyakoribb az, hogy elfeledkezik róla, pedig a előjegyzés kérése felfogható egy olyan egyezségként, hogy a páciens vállalja az adott időpontban való megjelenést, az intézmény pedig azt, hogy abban az időben rendelkezésre fog állni a beteget ellátó apparátus.

A panaszos nem jelent meg az ellátáson a kapott időpontban, ennek ellenére nem maradt gyógyszer nélkül, mert a háziorvos is megrendelhette azokat, igaz, ebben az esetben kedvezmény nem járt rá, így többe került.

Nagyon ritkán fordulhat elő, hogy valaki időre bejelentkezik a fodrászhoz, a szervizbe, a szabóhoz vagy egy hivatalba és nem megy el, de nem is próbálja átütemezni a találkozót. Kevesebbet ér az egészségünk?

- Tóth Tibor, Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet, járóbeteg-szakellátásért felelős orvos-igazgató -