A reformátusok öntudatra ébredése

Debrecen - Az erdélyi lelkész szerint Luther találta meg a „gyógyszert”.

– A reformációra emlékezni mindig öröm. Amikor az 500. esztendő kapujában vagyunk akkor különösen fel kell erősíteni magunkban ezt az érzést – jelentette ki dr. Fekete Károly református püspök a hívekkel zsúfolásig megtelt debreceni Református Nagytemplomban hétfőn este amikor ökumenikus istentiszteletet tartottak a reformáció ünnepén. (A reformáció gyökerei 1517. október 31-ére nyúlnak vissza, amikor Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára.)

Gazdagnak, szegénynek egyaránt

Az egyházi vezető hangsúlyozta: mindig emlékezetes, történelem formáló fordulat amikor az Úristen nyúl bele a dolgok folyásába a történelem menetébe, egy nép, vagy népek viszonyába. Ő az is aki a személyek élettörténetét is átrendezi, amikor hatalmasokat dönt le és szegényeket emel fel.

– Emlékezetes ajándék idő minden olyan pillanat, eseménysor amikor az Úristen belenyúl és fordít a történelem kerekén. Amikor felemel és megvilágít. Ilyen volt a reformáció kora is. Minden ellenkező látszat, híradás, háborúskodás, egymásnak feszülés ellenére az Úristen alkalmas időt teremtett arra, hogy sokakat megfordítson – emlékeztetett.

Személyes fordulat

Dr. Fekete Károly kiemelte: Isten elhozza a jó fordulat idejét, de a fordulat teljessé tételéhez nekünk is fel kell ismerni ezt, csatlakozni kell hozzá. Öntudatra ébredésre van szükség. Luther Márton szerint mindennapos megtérés szükséges – fogalmazott.

– Történelmi változások jöhettek-mehettek. Eltűnhetett búvó patakként az evangélium, aztán majd újra „támadhatott”, mindegy mi volt a körülmény. Ahol és amikor az Úristen akarta ott megtörténhettek a hatalmas dolgok. Ezeket kell nekünk fölemlegetni, ő belőle kell erőt gyűjtenünk, hogy a jelenben megtörténjen a mi személyes fordulatunk. Akkor lesz az egyháznak jövője, akkor lesz neked és nekem igazán örök életem – zárta gondolatait a református püspök.

Megemlékezés a gályarabok emlékművénél. Fotó: Derencsényi Isván

A „vérkeringés” helyreállítása

Ősz Előd erdélyi levéltáros, egyháztörténész, protestáns lelkész emlékbeszédében hangsúlyozta, a reformáció nem innováció. A reformáció tiszta alapítást jelent, az apostoli egyház mintájára való visszaalakítást. A reformáció nem más, mint az egyén, vagy a közösség, az egyház „vérkeringésének” helyreállítása. Ahol keringési gondok vannak, ott betegség van, melyből előbb-utóbb halál lesz. – Az egyház életében az a „keringési zavar” amikor Krisztus kiszorul a perifériára, amikor nem az egyház szívében van az ige, az életadó isteni beszéd, hanem valahol a kezében és a lábában. … A Luthert kiátkozó pápai bulla is igével kezdődik, de úgy érzem, hogy az akkoriak szívében nem volt ige, csupán a kezükben – vélekedett.

Ősz Előd szerint a keringési zavarra gyógyszer kell. Az aminek keringetnie kell az ott van a szervezetben, de ehhez katalizátorra is szükség van. Ez lehet egy ember, például Luther, Kálvin, Zwingli, Szegedi Gergely, vagy lehet egy írás, például a 95 tétel, egy szentírás magyarázat. A reformáció mára annyira sikeres lett, hogy a Luthert kiátkozó pápa utóda most együtt ünnepel Luther követőivel Svédországban – fogalmazott a levéltáros.

A reformáció sikere

Az erdélyi lellész elmondta: száz évvel korábban Husz János szinte ugyanazt mondta mint Luther, mégsem vált olyan tömegmozgalommá az ő tanítása mint a reformáció. A Husz és Luther között eltelt időben Európában ugyanis végbement egy nagy „ébredés”. Az emberek lelki igénye óriásit fordult. Az egyház nem, de annak csúcsvezetése romlott volt. Ősz Előd a szószékről arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy a bűnöket búcsúcédulák árusításával igyekeztek kezelni. Ennek volt köszönhető, hogy amikor megérkezett az igazi gyógyszer, akkor tömegek csatlakoztak az új irányzathoz – tette hozzá az ünnepi istentiszteleten.

HBN-OCs