Hatvan kilométer a hidegben

Hajdúnánás - Településeken lépéstartással, énekelve haladt az emlékmenet, amely hatvan kilométert tett meg három nap alatt.

– Jószerivel Magyarországon bármelyik település rendezhetne emlékmenetet a doni hősök tiszteletére – fogalmazott dr. Juhász Endre alpolgármester a XVII. Doni Hősök Emlékmenete célállomásán, Hajdúnánáson, a túra résztvevőinek fogadására a református templomban tartott istentiszteleten szombat délután. Az országban öt helyszínen tartottak emlékmenetet, ezek közöl a legnagyobb a debreceni-hajdúsági volt, amelyen mintegy száz, második világháborús öltözetbe bújt, korabeli fegyvereket hordó fiatal – többségükben a Kratochvil Károly honvéd középiskola tanulója – teljesítette a hatvan kilométeres távot.

– Édesapám is megjárta a Dont, hazajött, viszont az ott történtekről nem szeretett beszélni. Ha beszélt, akkor is leginkább a bajtársiasságról. Talán azért, mert kímélni szeretett volna bennünket – mondta a Juhász Endre, majd hozzátette, hogy ma is szükség van a bajtársiasságra.

Közösen az elöljárósággal

Az istentisztelet és a hősök emlékművének koszorúzása után Hajdúnánás önkormányzata vacsorával várta az emlékmenet résztvevőit. Az emlékmenet egyik legfiatalabbja a honvéd középiskola kilencedik évfolyamos diákja, Papp Levente volt. – Szóltak, hogy lehet menni az emléktúrára, én pedig örömmel jelentkeztem. Készültem rá, javítottam az állóképességemet, vitaminokat szedtem indulás előtt. Katona szeretnék lenni, a túra megerősített elhatározásomban.

A tizenegyedik évfolyamos Pocsai Péter amellett, hogy komoly sportteljesítménynek tartotta a túrát, remek alkalomnak nevezte a katonaelődökre való emlékezésre. Kiragadni egyetlen momentumot sem tudna, szerinte úgy volt tökéletes, ahogyan az megtörtént. – A településeken belül lépéstartással, énekelve vonultunk, a helységek között nem kellett lépést tartanunk és beszélgettünk. Minden városban a helyi elöljárósággal közösen emlékeztünk a doni hősökre, majd megvendégeltek bennünket.

Vajda Pálnak – ő szintén tizenegyedikes kratochvilos diák – ez volt a harmadik emléktúrája. Ő volt már az Eger környékin is, ahol egészen más volt a terep. Itt viszont a hideggel kellett megküzdeniük. – Aláöltöztünk rendesen a katonaruhának, így védtük az izomzatunkat – tette hozzá.

– A havas időjárás miatt ez volt az eddigi legautentikusabb doni emléktúránk. A hidegben folyamatosan menni kellett, megállni pihenni sem nagyon tudtunk, különben fáztak volna a résztvevők. Kiváló csapatépítő trénig is volt egyben – fogalmazott Berkecz Gábor, a honvédközépiskola igazgatója.

HBN–KZS