Legnagyobb kincsünk: az ivóvíz

Debrecen - Mennyiségét tekintve Magyarország az egyik leggazdagabb Európában, és az „elfogyásától” sem kell tartani.

Minek köszönhető ez? Induljunk képzeletbeli sétára dr. Nagy Sándor Alexszel!

– A Magas-Tátrában, a Csorba-tó partján állunk, 1355 méterrel a tengerszint felett. Mögöttünk a Kárpát-medencét északról, északkeletről és keletről ölelő Kárpátok legmagasabb vonulata, a 2500–2600 méteres Magas-Tátra, előttünk a kétezer métert meghaladó Alacsony-Tátra, a Szlovák-érchegység, majd a már magyarországi Északi-középhegység következik. Az 1500 kilométer hosszú és hazánknál mintegy háromszor nagyobb, 190 ezer négyzetkilométer kiterjedésű hegységben lehulló majdnem összes csapadék a Kárpát-medence, azaz Magyarország felé veszi útját. És hogy legyen fogalmunk e mennyiségről, a Kárpátok teljes területének minden négyzetméterére évente átlagosan közel 100 liter csapadék hull. Ez a víz jön a felszínen, folyókban, és érkezik az alatt, a különböző anyagú és vastagságú talajrétegekben, amelyek a geológiai elhajlásuk miatt a Kárpátokban a felszínre bukkannak. És ha a Kárpátokból a medencénkbe érkező hatalmas vízmennyiséghez hozzávesszük, hogy a Keleti-Alpokból lefolyó csapadékvíz közel fele ugyancsak Magyarországra folyik, és rajta keresztül egyetlen kijáraton, a Duna medrén keresztül távozik, lehet fogalmunk arról, hogy mekkora édesvíz- és azon belül ivóvízkincsünk van. A Föld 176 országáról az ivóvíz mennyisége alapján készült listán hazánk a 171., vagyis 170 országban hamarabb fogy el az ivóvíz, mint nálunk – avatott be a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Hidrobiológiai Tanszékének vezetője.

Folyóvíz, tisztítva

A Kárpátok bérceiről útra kelve patakokon, csermelyeken keresztül érkezünk meg a Tiszát tápláló folyók egyikéhez. Szelídül a táj, hátunk mögött hagyjuk a hegyeket. Romániában temérdek vizet magukba foglaló, hatalmas víztározók állják útját a Berettyónak, a Körösöknek, a Marosnak. Ukrajnában is terveznek ilyeneket, mégpedig magyar segítséggel, mert hasznosak az árvízvédelemben. A tározók azonban nem tudnak annyi vizet visszatartani, hogy elapadjanak a magyarországi folyók. Igaz, a legszárazabb nyarakon a Berettyóban már alig van víz, viszont a csatornákon keresztül lehet pótolni.

Fotó: Molnár Péter

Az ivóvíz mennyiségéből a felszíni vizek mindössze 5 százalékos aránnyal részesülnek, de például Szolnok teljes egészében a Tiszából „iszik”. A felszíni vizek, különösen az Ukrajnából, Romániából érkező Tisza szennyezettsége nagyon változó. Emiatt kicsit „macerásabb” a folyó vizéből ivóvizet csinálni. A debreceni ivóvíz egyébként részben a Keleti-főcsatornából, tehát közvetve a Tiszából származik.

A Duna kavicságyából

Legnagyobb folyónk, a Duna mentén érkezünk meg a főváros, illetve a folyam menti települések vízellátásához. Ami nem közvetlenül a Dunából származik, hanem az egyik legjelentősebb felszín alatti vízkészletünkből, a folyammeder több tíz vagy akár száz méter vastag kavics- és homokágyásából. A meder ugyanis nem ott ér véget, ahol a víz találkozik a folyó aljával, hanem tovább tart, egészen a mélyben lévő anyakőzetig. A kavicságyásban temérdek – általában tiszta – víz van, amit az úgynevezett parti szűrés technológiával, csápos kutakkal hoznak felszínre. A víz mennyiségével nincs gond, a minőségével viszont lehet, mert tartósan alacsony vízállás esetén csökken a folyam víztartó rétegre gyakorolt nyomása, emiatt a környék jobbára már szennyezett talajvize a folyóágyásba szivároghat.

Több ezer év alatt

A rétegvíz arról kapta a nevét, hogy két vízzáró réteg közötti víztartó kőzetben halmozódik fel, és leginkább a hegységeinkben, a rétegek felszínre bukkanásánál van az utánpótlásforrása. A Kárpát-medence legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű ivóvízkincse a 100–300 méter mélységben lévő rétegvíz – hangsúlyozta Nagy Sándor Alex.

Óvnunk kell fent is, lent is (Fancsikai-tó) | Fotó: Derencsényi István

A hegyekben lehullott csapadék a talajba szivárog, és a víz a gravitációval, a felszín lejtését követve igen lassan a Kárpát-medence irányába mozog, és a sík vidéken összegyűlik. A víz a hosszú, akár több évezredes vándorlása alatt természetes úton tisztul, és különböző ásványi anyagokat vesz fel. Az Alföldön fúrt kutakon keresztül hozzuk a felszínre, és természetesen tisztítanunk is kell.

Debrecen ivóvízellátását a Keleti-főcsatorna mellett a rétegvizek adják. Amennyiben nem fordul drasztikusan szárazra Közép-Európa éghajlata, a rétegvíznek sem a mennyisége, sem a minősége nincs veszélyben. Mi több, a rétegvíz mozgásának nem lehet gátat szabni, nem lehet tározókba gyűjteni, mint a felszíni folyók vizét.

Ugyancsak a felszín alatti vizeink közé soroljuk még a karsztvizet. Ezek a mészkőhegységeink körüli települések ivóvizét adják.

- Kovács Zsolt -

Mi van az uniós gyakorlat mögött?

Az Alföld ivóvízellátásában a rétegvíznek van döntő szerepe. A víz felszín alatti, hosszú vándorlása közben sok oldott ásványi anyagot, egyebek mellett arzént is felvesz. A vastalanítás, a mangántalanítás viszonylag könnyen és olcsón megoldható. Az arzénnal viszont nem ez a helyzet. Az Európai Unió szabványa szerint egy ember naponta maximálisan csak 100 mikrogramm arzént vihet a szervezetébe. A legextrémebben arzénos rétegvizeink literenként 50 mikrogrammnál is többet tartalmazhatnak, de a korábban érvényes 50 mikrogrammos határértéket a legtöbb kút esetében biztosítani lehetett, így ebből a mérgező elemből két liter vizet hosszú távon is egészségkárosodás nélkül megihatott az ember.

Az Európai Unió azonban literenként 10 mikrogramm arzént engedélyez az ivóvízben. Ennek pedig az az oka, hogy ezt az értéket a tengerparti országok lakosságához szabta, ugyanis ott sok tengeri halat fogyasztanak, amelyből naponta 80 mikrogramm arzén egyébként is bekerül az emberi szervezetbe – számoltak az uniós szakemberek.

Az ivóvíz arzénmentesítése rendkívül költséges. Vagy a meglévő kút vizét kezelve csökkentik a mérgező anyag tartalmát, vagy új, jelentősen alacsonyabb arzéntartalmú vizet adó kutat fúrnak. Olyan település is van, ahová Romániából vezetik át a vizet.