Talán nem is akarják

Érdekes, hogy a polgármesterek (bár elsődlegesen mindannyian a településük boldogulásáért küzdenek) mégse tudják, sőt, talán nem is akarják félretenni a pártállásukat, amikor mondjuk az idei évi költségvetés összeállításáról kérdezik őket. Míg a nagyon hasonló helyzetben lévő bihari kisváros első embere (kormánypárti színekben) onnan közelíti meg a kérdést, hogy a kétmilliárdosra tervezett idei költségve­tési összeg a pályázataik sikere esetén akár meg is két-, vagy háromszorozódhat, hajdúsági, illetve Tisza menti kollégája (akik ellenzéki mezben küzdenek) az „összeraktuk ugyan a büdzsét, de…” aspektusából indít. Petneházi Attila írása.

Persze, van azért néhány közös nevező, hiszen az például mind a 3200 települési vezetőnek ugyanúgy fáj, hogy miközben az állam a minimálbéresektől a közmunkásokon és a polgármestereken át az állami közszolgákig boldog-boldogtalannak emelte már a bérét, a polgármesteri hivatalok dolgozói mindahányszor kimaradtak a jóból. Miként azt se nagyon díjazzák a települések vezetői (legyenek bár kormánypártiak, ellenzékiek vagy függetlenek), amikor az úgynevezett feladat-alapú finanszírozás miatt kell egyik vagy másik kötelező feladat ellátása érdekében mélyen a zsebükbe nyúlni. Mert ugyan szép dolog az elvszerűség, meg a párthűség, de azért azt mégiscsak nehéz lehet megemészteni, hogy mondjuk a közvilágítás működtetésére a „székesfővárosból” egyetlen fillér normatíva sem érkezik, miközben az éves villanyszámla 19 millió forintra rúg…

- Petneházi Attila -