Minden üres

Nyár óta kapargatom a Debreceni Zsidó Hitközség (DZSH) pénzügyeit. A cikksorozatot érő reakciókból, illetve a DZSH mostani lépéséből (a Naplónak nem küldték el a közleményüket) kiviláglik: a leírtak tényállításaival nincs baj – lásd a szomszédos hasábokat. Ám úgy tűnik, nem akarják érteni, mi dolga a feltáró újságírónak a zsidó közösséggel. Szabó Zsolt László írása.

Ezért kell emlékeztetni: uniós és állami pénzből újultak meg a lepusztult épületeik; s kijelenthető: mindenki örömére méltó külsőt kaptak a város fejlődésében meghatározó szerepet játszó zsidóság zsinagógái. Ám miután 600 millió forint uniós és állami pénzt, tehát közpénzt(!) költöttek a közösség infrastruktúrájára – még a 24 milliós önrészt is a Mazsihisztól kapták (amit az állami támogatás tart el) –, finoman szólva is visszás kikérni, miért téma az ügy. Pláne, hogy még nyomoznak is.

Már bemutattuk, miért feszül komoly ellentmondás a nagyvonalú felújítás és a közösség mérete között. Horovitz elnök rendszerint ezerfős helyi zsidóságról beszél, amely a második legnagyobb az országban. Ám hihető-e ez az állítás, ha a hitközség tagjainak száma alig haladja meg a 200-at, s egy olyan fontos közgyűlésre, mint a vasárnapi, csak 62-en mennek el? Lehet-e vitatkozni az állítással, miszerint inkább kulturális, mintsem vallási közösségként működnek, ha gyakran a hitélet alapját jelentő minjent sem tudnak tartani? A DZSH vezetésétől szeptemberi levelében válaszok helyett pusztán üres közhelyekre és az „érvek non plus ultrájára” futotta: megkérdőjelezték a holokausztról alkotott ismereteim. A zsinagógák mellett a buksza és az érvkészlet is üres.

- Szabó Zsolt László -

Kiterítette lapjait a Mazsihisz

Kiszivárgott a zsidó hitközség közgyűlésén készült hangfelvétel; a DZSH és a Mazsihisz egymásnak üzenget.