„Börtönország” lakói

Debrecen - A szegedi Csillagban évtizedekig akasztásra használt bitófát is kiállították.

Az 1950-es évek, a Rákosi-kor kegyetlen börtöneinek és internáló táborainak világát idéző kiállítást rendeztek be a Debreceni Egyetem Kassai úti campusán, az Állam- és Jogtudományi Kar aulájában. A szervezők a nézők figyelmét nemcsak a szokásos tablókkal, hanem többek között egy akkori zárka berendezési tárgyaival, például egy emeletes vasággyal, vagy épp a szegedi Csillag börtönből származó, egészen az 1970-es évekig akasztásokra használt bitófával, kötéllel igyekeznek megfogni.

A személyi kultusz

Szikora Veronika, az intézmény dékánja a hétfői megnyitón arról beszélt, hogy elsősorban azért adnak helyet a Hódmezővásárhelyről érkezett, az országot járó különleges vándorkiállításnak, hogy diákjaik testközelből is megismerjék ezt az időszakot.

– Akkoriban már az óvodásokat is Rákosi bácsi tiszteletére tanították, az egyetemi rendezvényeken pedig, ha elhangzott Rákosi neve, hangosan kellett tapsolni. Egy akkoriban született ének szerint például „Gyertek lányok, öltözzünk fel fehérbe, öntsünk rózsát Rákosi bácsi elébe, hadd járjon ő a rózsában bokáig, éljen, éljen Rákosi bácsi sokáig!” – idézte Szikora Veronika.

Totális diktatúra

– Ez a kiállítás olyasmit ábrázol, amit mindenkinek látnia kell, amiről mindenkinek tudnia kell. A totális diktatúrát magát – jelentette ki Sipos Ferenc, a Debreceni Egyetem Büntetőjogi Tanszékének oktatója. Úgy fogalmazott, hogy a diktatúrát jobb múzeumban látni, mint működés közben, ”már csak kényelmi szempontokból is”. Látni azonban szükséges. Végig kell gondolnunk a kialakulását, a fejlődését és azt, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy ne ismétlődhessen meg. Hangsúlyozta: a totális diktatúra legpőrébbre saját börtöneiben vetkőzik. Csupasz, valódi énje itt látható a legvilágosabban. Rákosi börtönei a legsötétebb várakozásainkat is felülmúlják valamennyi szempont alapján – fogalmazott Sipos Ferenc.

HBN–OCs