Életeket mentett a debreceni főbíró

Debrecen - Sorozatunk a Kollégium gyűjteményeinek, nagykönyvtárának, múzeumának nevezetességeit mutatja be. Értékeink nyomában, 25. rész: Rakovszky Dániel, a város egykori főbírája.

A Kollégium Múzeumának Kálvinista Róma című kiállításán már a terembe lépve szembeötlik Rakovszky Dániel (1761–1843) élénk színekkel vászonra festett arcképe, Kiss Bálint egykori kollégiumi diák alkotása.

A Rakovszky nevet Debrecenben sokan arról ismerik, hogy van egy ilyen nevű utca, mely elég siralmas állapotba került a rajta áthaladó főút hatalmas forgalma miatt. Ám nekünk inkább azt érdemes megvizsgálnunk: mivel érdemelte ki a főbíró a debreceniek szeretetét, miért emlékezünk rá jó szívvel ma is?

A Borsod megyei Bőcs községben született, 1761-ben. Apja Rakovszky Sámuel tudós református lelkész, anyja Bessenyei Julianna, a híres író, Bessenyei György testvére. Debrecenben a közéleti ranglétrákat sikeresen végigjárva jutott el 1828-ban a főbírói székig, és azt haláláig, 1843-ig betöltötte. Több mint két évtizedig volt a helyi református egyház és a Kollégium főgondnoka, többször országgyűlési követként képviselte a város érdekeit.

Míg a város első embere volt, számos fontos esemény történt Debrecenben, jó és rossz emlékű is, kedvező és kedvezőtlen kimenetelű egyaránt. Csokonainak 1836-ban állították fel a költő géniuszát méltóképpen kifejező síremléket. A 19. század eleji nagy tűzvészben (1802) elpusztult városháza helyett az idő tájt, 1840–1842 között építettek újat.

De jött a baj, több is. 1831-ben kolerajárvány ütötte fel a fejét. A debreceni magisztrátus a baj elhárítására városi szenátorokból és orvosokból álló bizottságot hozott létre. Ennek vezetője Rakovszky főbíró lett. A járvány megszűnéséig naponta üléseztek. A legszigorúbb intézkedések sem tudták azonban megakadályozni az akkor gyilkos kór óriási pusztítását: 2152 áldozatot szedett (a város ekkor 25 ezer lelket számlált).

1830 tavaszán hirtelen az olvadt hó megárasztotta a folyókat. A Tisza és a Hortobágy folyó is kilépett a medréből, és ritka jelenségként árvizet idézett elő a hortobágyi pusztán. A kilenclyukú híd teteje alig látszott ki az áradatból. A tomboló folyam áldozatokat is követelt. Az ár hirtelen vette körül a pusztai malmot is, és az ott dolgozó tizenegy ember már nem tudott elmenekülni, a padlásra szorultak.

Senki nem mert arra vállalkozni, hogy megkísérelje a szerencsétlenül jártakat kimenteni. Akkoriban egyébként is kevesen tudtak úszni. Egyedül Rakovszky főbíró volt bátor, hogy elinduljon segítséget nyújtani. Nem volt idegen számára a nehéz feladat. Nagyapja még fiatal korában jól megtanította úszni, evezni, vízből menteni. Korábban már kimentett két embert a vízből, öccse alatt pedig egyszer beszakadt a jég és testvére, Dániel a jégen kúszva húzta ki és mentette meg őt. Most sem tétlenkedett. Mikor a folyóhoz ért, evezve közelített a malomhoz. S annak ellenére, hogy csónakja felborult, s csaknem hetvenéves volt már ekkor, sikerült a vízi járművet megfordítania. Csónakja végül elérte a malmot, és kimentve a bajba jutottakat, a partra evezett.

A bátor cselekedetnek országos híre kelt, sőt eljutott Bécsbe is. I. Ferenc aranyláncon függő polgári elsőrendű nagy arany érdemrenddel tüntette ki. A hivatalos átadás nagy társadalmi esemény volt, az egész város ünnepelte. A díjat a királyi biztos adta át a város és az egyház vezetőinek jelenlétében. Ezért ábrázolja a festmény a főbírót vastag aranyláncon függő éremmel a nyakában.

Érdemes a festőművészről is néhány szót szólni, hiszen erős kötődése volt a Kollégiumhoz, miképp már atyjának is. Az idősebb Kiss Bálint (1772–1853) a Kollégiumban tanult, tehetséges diák volt. Versei szerepelnek a Péczely József által szerkesztett, a legtehetségesebb kollégiumi diákköltők műveit tartalmazó, Lant című antológiáiban. Magyar régiségek címmel írt egy magyarságtörténetet, egy fajta magyar mitológiát.

Élete nagy részét, református papként, Szentesen töltötte. Ott született ifjabb Kiss Bálint (1802–1868). Őt is az ősi Kollégium nevelte. Akkor érkezett a városba papnövendéknek, amikor már működött az intézményben a Kiss Sámuel által vezetett rajziskola. A mester halála után tisztét Beregszászi Pál vette át, tőle tanult a legtöbbet Kiss Bálint.

Kazinczy ösztönzésére a művészetben országosan, így Debrecenben is divatba jött a portréfestészet. Kiss Bálint is e műfajban kapta a legtöbb megrendelést. Megfestette Péczely József, Récsey János, I. Rákóczi György, Budai Ézsaiás arcmását is, a Rakovszky Dánielé mellett. E műveket a Debreceni Református Kollégium őrzi.

Kiss Bálint kollégiumi támogatással Bécsben képezte magát. Alkotóéveit megosztotta Szentes és Debrecen között. Repertoárját számos tájképpel, történelmi témájú művel bővítette. Dolgozott a Nemzeti Múzeumban, tanított, tankönyvet írt. Több jelentős kiállítása is volt; ezeken rendre szerepelt nemes nagyrákói kelemenfalvi Rakovszky Dániel portréja is.

- Ormosi Viktória -