Hiába akarta a bécsi udvar a meteoritot, a Kollégiumé maradt

Debrecen - A Kollégium udvarán nemrég megkérdeztem néhány arra járót: mit hallott a kabai meteoritról? Volt, aki semmit. Mások látták a másolatát az iskolatörténeti múzeumban, de nem tudták, miért értékes az a két öklömnyi szürke kő… Volt, aki arra emlékezett, hogy a szervesanyag-tartalma tette híressé.

A meteorit a Kollégium rejtett értékei közé tartozik. A meteoritkutatók a világ minden részén nem csupán ismerik, hanem a legjelentősebbek közt tartják számon, legalább néhány grammot próbálnak kapni belőle, kutatási terveik megvalósításához. Összefoglaljuk, mit érdemes tudni róla, és mi adja az értékét.

Fényességre ébredő gazda

Meteoritunk több milliárd éve született. A Nap akkor már világított, bolygók azonban még nem keringtek a Nap körül, csak a kozmikus por kezdett összetömörödni. Meteoritunk a Naprendszernek ezt a korai állapotát konzerválta, nem volt alkotórésze egyik bolygónak sem. Ma is keringenek a Nap körül, elnyújtott ellipszis alakú pályán, apró égitestek, meteorok. Bejutva a Föld légkörébe, lefékeződnek, közben felizzanak. Ha elérik a Föld felszínét, az „égből hullott követ” meteoritnak nevezik.

A rövid ideig tartó égi tünemény az idén 200 éve született Arany János költői fantáziáját is megmozgatta. Honnan és hová? című költeményében a földi életről írja: „Mily rövid az élet! … / Mint hullócsillag futása, / Mely földünk körébe jutva, / Lángra gyúl, és tűz-barázdát / Írva elszalad…”

1857. április 15-én este, Kaba egyik szélső házának nyitott verandáján, álmából felriadva, Szilágyi Gábor gazda egy vakító, kocsi nagyságú fényességet látott rövid ideig feltűnni Földes irányából. Amikor egy derült augusztusi estén, az égbolton fénycsíkot látunk, hasonló jelenségről van szó. De azok a meteorok általában elégnek még a légkörben, esetleg néhány kőzetolvadék-cseppecske jut le belőle a földre.

Hogy került a Kollégiumba?

Kabán biztosan többen is látták a különleges fényjátékot, de Szilágyi Gábor volt az a szerencsés, aki másnap reggel, a tanyájára lovaglás közben, a dűlőút szélén valami szokatlant látott, amitől a lova is szinte megbokrosodott.

A napi munka után néhány szomszéddal kiszabadították a földbe benyomult, cipó nagyságú fekete követ, sőt le is ütöttek belőle egy-két darabot, „nemes fémek kutatása tekintetéből”. Aranyat ugyan nem találtak benne, a követ mégsem dobták ki, hanem bevitték a kabai elöljáróságra. Ott juthatott eszébe valakinek, hogy ha mégis lehet vele valamit kezdeni, azt a híres Debreceni Református Kollégiumban biztosan tudják. Két hétre rá a tanárkari jegyzőkönyvben már nyoma volt az adományozásnak… A Kabán fellelt, Debrecenben pedig azóta is gondosan őrzött meteorit jelenlegi tömege mintegy 2600 gramm, legnagyobb mérete 14 centiméter.

A meteorit Forrás: Debreceni Református Kollégium

Kié a meteorit?

1857-ben még mindössze nyolc évvel vagyunk az 1848-as szabadságharc bukása után. A bécsi udvar Debrecen polgármesterét levélben arra kérte, járjon el a meteorit Bécsbe juttatása ügyében, „mivel törvényeink szerint minden ilyenféle lelet leadandó a koronának”.

A Református Kollégium vezetősége az időhúzás taktikáját választotta. Közben Török József, a Kollégium természetrajztanára már 1858-ban – egy évvel a hullás után –, a Magyar Tudományos Akadémián fényképpel illusztrált beszámolót tartott a meteoritról. A beszámoló egy német folyóiratban is megjelent. Török József alapos leírása ma is helytálló megállapításokat tartalmaz.

A teljes meteoritot nem, de belőle egy-egy darabkát kétszer is F. Wöhler, az európai hírű német vegyész rendelkezésére bocsátott a Kollégium, vegyelemzés céljából.

Ezért lett világhírű

Vizsgálatairól Wöhler első ízben már 1858-ban beszámolt. A beszámolóban a legnagyobb érdeklődést az váltotta ki, hogy a meteoritban – a világon először – szerves anyagot sikerült kimutatnia. Ez az anyag leginkább a kőolajlepárlás során visszamaradó, szilárd halmazállapotú szénhidrogénhez volt hasonló, ami a korabeli felfogás szerint csak szerves eredetű lehetett, vagyis élő szervezetben kellett keletkeznie. A jelenlegi vizsgálati módszerekkel a világűr ritka anyagfelhőjében keletkező szénhidrogéneket, sőt egyszerűbb aminosavakat is sikerült kimutatni. Ezek azonban az élő anyag fehérjemolekuláitól bonyolultságban nagyon távol vannak.

Wöhler vizsgálatai egy csapásra világhírűvé tették a meteoritot. Tartani lehetett tőle, hogy Bécs ismét kísérletet tesz a megszerzésére. A hagyomány szerint néhány évre a meteorit eltűnt, és csak a kiegyezés után került elő újra. Az is a meteorit nevezetességei közé tartozik, hogy a spinell nevű szilikátásványt, ugyancsak először, a kabai meteoritban mutatták ki.

A meteoritok jelentős része a földet érés előtt a légkörben szétrobban, csak a szabálytalan alakú töredékek csapódnak a földbe. Meteoritunk egyedülálló különlegessége az áramvonalas alakja. A forgás-szimmetrikus, kúpos orr-rész a légkörön való áthaladás közben alakult ki. A közegellenállás által termelt hő megolvasztotta a meteorit anyagát. Az alak azt feltételezi, hogy a meteorit a földbe csapódás előtt a haladás irányába mutató tengely körül forgott.

Van-e még kutatni való benne?

A kutatási módszerek a technika fejlődésével egyre érzékenyebbé, pontosabbá válnak, új módszerek jelennek meg. Tehát két-három évtized múlva a méréseket érdemes megismételni. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek során az egy csoportba sorolható meteoritokból vett mintákban párhuzamos elemzéssel mérik az elem- és izotóp-összetételt (meteoritunk a szenes kondritok csoportjába tartozik). A legutóbb levágott néhány grammnyi minta kutatása még folyamatban van.

Ősszel lesz a Kollégiumban egy nemzetközi meteoritkonferencia, amelyre eddig már húsznál több előadást jelentettek be, köztük olyanokat is, amilyen vizsgálatok eddig nem történtek a meteoriton.

- Nagy Mihály -