2017.04.15. 15:56
Szegény gazdagok
<em>Igazából nem is akartam én most ezzel a felvetéssel foglalkozni, mivel egyrészt úgy érzem, már mindenkinek a könyökén jön ki – az enyémen is – ez a téma, másrészt pedig szerintem minden értelmes, józanul gondolkodó ember tudja, mi is az igazság e téren. Történetesen arról van szó, hogy a médiában az utóbbi időben ismét „fellángolt” a panaszáradat, méghozzá olyan ismert, idősebb művészek – főként zenészek, de akad köztük táncművész is – szájából, akik köztudottan luxuskörülmények között élnek.</em> Kenyeres Ilona írása.
Igazából nem is akartam én most ezzel a felvetéssel foglalkozni, mivel egyrészt úgy érzem, már mindenkinek a könyökén jön ki – az enyémen is – ez a téma, másrészt pedig szerintem minden értelmes, józanul gondolkodó ember tudja, mi is az igazság e téren. Történetesen arról van szó, hogy a médiában az utóbbi időben ismét „fellángolt” a panaszáradat, méghozzá olyan ismert, idősebb művészek – főként zenészek, de akad köztük táncművész is – szájából, akik köztudottan luxuskörülmények között élnek. Kenyeres Ilona írása.
És éppen ők azok, akik azzal sírják tele az írott sajtó lapjait, s a televíziósok mikrofonjait, hogy milyen sanyarú is az ő sorsuk, mivel olyan kicsi nyugdíjból kell(ene) megélniük, amilyet szégyellnek ki is mondani. A napokban egyik ismert énekesünk immár nem első alkalommal próbálta sajnáltatni magát, mondván, a nyugdíja olyan nevetséges, hogy meg sem mondja, mennyiből kell tengődnie. (Mondjuk, annak idején sem közölte a „néppel”, mennyi honoráriumot vágott zsebre, adózás nélkül). Azért ehhez képes hála Istennek, enyhén szólva is elég nagylábon él, éppúgy, mint szintén panaszkodó kortársai. Ház, kastély, jacht, terepjáró, lovak a farmon – hát, bizony össze is kell húzniuk a nadrágszíjat, hogy mindezeket fenntartsák az érintettek.
A napokban levelet kaptam egy 80 éven felüli hölgy olvasónktól, aki megerősített engem – és gondolom, másokat is – abbéli hitemben, hogy bizony a siránkozás hátterében azért egyéb okok is meghúzódnak. Amint a hölgy írta, az egyik művelődési házban dolgozott 30 évig gazdaságisként. Több, - ma a sajtóban panaszkodó – művésznek ők fizették ki a gázsit, akik most azt mondják, hogy nem jelentették le őket annak idején. Valójában ők kérték a teljes összeget, levonás nélkül olyan indokokkal, hogy majd több előadás után egyszerre fizetik be, illetve ha ők fizetik maguknak a járadékot, előnyösebb elbírálás alá esnek, vagy hogy nekik külön nyugdíjpénztáruk van, netán éppen pénzzavarban vannak, majd a következő gázsiból fizetik be, stb. Valószínűleg utólag „elfelejtették” befizetni az összegeket. „Utána lehet nézni ezeknek, mivel mi is pontosan vezettük a kifizetéseket, és aláírattuk minden művésszel, hogy a járadékok nem lettek levonva” – írta a hölgy.
No akkor miről is beszélünk – pontosabban siránkozunk?
