„Amilyennek tartasz, olyanná válok”

Debrecen - Kevésszer írnak fel gyógyszert, mert legtöbbször jó szóra van szükségük a kis pácienseknek.

A hazai statisztika szerint a gyermekek ötöde küzd valamilyen pszichés problémával. Az a tapasztalat, hogy ők el is jutnak a szakemberhez, térségünkben a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai szakrendelésére, ahol először ambulánsan kísérelik meg a kezelésüket.

– Ha a kollégák úgy ítélik meg, hogy a gyermek kezelését a fekvőbeteg osztályon kell folytatni, akkor kerülnek oda, előzetes helybiztosítás (előjegyzés) után. Vannak gyermekkori kórképek, az érzelmi zavarok, hangulatzavarok, gyászreakciók, a családon belül kialakult megoldatlan konfliktusok következtében megjelenő pszichés zavarok. A kommunikáció zavarai, mint a szelektív mutizmus – amikor idegenekkel nem beszél a gyermek – gyakran igényel osztályos megfigyelést, hogy a különböző élethelyzetekben, és a kortársakkal való viselkedését elemezhessük. A diagnosztikai munka után, mivel a terápia nagyon hosszú időt vesz igénybe, a szakrendelésen folytatódik a gyermek kezelése. A magatartászavarok mögött nagyon sokféle ok húzódhat meg. Iskolai beilleszkedési gondok, tanulási nehézségek, órai munka zavarása, vagy az órai munkában való lemaradás, figyelmetlenség mögött akár a hiperaktivitás is meghúzódhat. Ezeket a gyerekeket is érdemes megfigyelni közösségben, tanulási és játékhelyzetben. Bekerülnek hozzánk az öröklött, organikus kórképet mutatók is. Ám ezek gyermekpopulációban való előfordulása csak 0,08 ezrelék. Terápiájuk mindenképpen kórházi felvételt igényel, gyógyszeres kezelésre van szükségük – fogalmazott dr. Oláh Róza főorvos.

A baj felismerése nem is olyan bonyolult, hiszen a magatartászavar a környezetet megterheli, korán felhívja a figyelmet, így szakemberhez való kerülésük könnyebben valósul meg – tudtuk meg. Ám az a gyermek, aki visszavonul, elhúzódik a világtól, nem beszél a belső bajáról, az sokkal később jut a szakmai segítséghez.

– Ők például a depressziós gyerekek (sokan depressziós anyák gyermekei), vagy olyanok, akik válás, költözés, egy barát elvesztése miatt jutottak mélypontra. Sokféle oka lehet a látható magatartás­zavarnak is. Van, hogy nem veszik észre, hogy a gyermek mentálisan sérült, nem a megfelelő iskolában képzik. Bántás, érzelmi elhanyagolás is ide vezethet. Sokszor a szülő azt mondja, nem tud beszélni a gyermekével. Pedig ők nagyon kiszolgáltatottak a felnőtt világnak. A gyermek környezetében élő felnőtteket, nevelőket szövetségessé kell tennünk a gyógyulás érdekében. Ha a terápia azt kívánja, hogy a szülők közreműködése feltétlenül fontos, akkor van lehetőség családterápiára is – emelte ki a főorvosnő.

Csupán figyelem?

Láttunk egy kislányt az osztályon, aki, mint megtudtuk, hisztizett egész nap. Az orvosát kereste, beszélni akart vele. Ahogy az megérkezett, s leülhettek, megnyugodott. Aztán láttuk elégedetten rajzolgatni, s éppen azt ecsetelték a főorvosnővel, hogy ki a jó barát…

Mi itt nagyon kevés gyógyszert használunk, mert általában ezeknek a kicsiknek „csupán” jó szóra, értő-érdeklődő figyelemre van szükségük. Ekkor megnyílnak, és őszintén tudnak beszélni fájdalmukról, nehézségeikről, gondjaikról." dr. Oláh Róza

– Olyan jó lenne, ha ezzel minden szülő tisztában lenne, meg tudná segíteni az utódját, valódi szülőként funkcionálna! Aki hasznos időt tudna szánni gyermekének, biztos érzelmi kötődést tudna kialakítani vele. Ez egy életre szóló biztonságot adna felnőtt korra is. Nem csak a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekről beszélünk, mert van, hogy apa, anya rohan a pénz után, így nincs idő közel kerülni a gyerekekhez. Pedig nem a minden kell, hanem a szeretet, a „nekik szánt idő”. Gyengíti a nevelésben oly fontos mintakövetés kialakulását a család működésében az az új tendencia is, hogy apa elmegy külföldre dolgozni, anya teljesen kifárad a gyerekek nevelésében, gondozásában, így amikor újra együtt van a család, az apa fegyelmezéssel tölti az időt, hogy a nevelésben segítse a társát. Ha panasszal és fegyelmezéssel töltik az együttlétet, nem marad idő a felszabadult együttlétre. Mi ezekkel a magatartás­zavarral élő, „vad” gyerekekkel leülünk beszélgetni, erősítjük bennük a törődést, s azt, hogy bármit elmondhatnak, nem kell félniük a következményektől. Csoport-, művészet-, kreatív terápia, mozgásterápia során segítjük az önmagukra ismerést, az önismeretük bővülését, értékeik felismerését, a szociális kompetenciájuk erősödését, az együttélés szabályainak gyakorlását. A családterápia során támogatjuk a család megfelelő működésesének újraszerveződését.

A szakember kiemelte, nagyon fontos, milyen muníciót kapunk a családtól. Kétéves korig általában az anya az érzelem bástyája, ő tudja megmutatni az érzelmeket azzal, ahogyan átad, ahogyan reagál, ahogyan megoldja a helyzeteket. Egyéves kortól egyre inkább az apa és a tágabb család is segít a szocializációban. Mert bizony mintakövetés útján szocializálódunk: a nyelv, a szokások, a feszültség levezetése, a konfliktusok megoldása minta a gyermek számára. Egész életünket végigkíséri a család viszonyulása, abból élünk, azon intelmek és érzelmi biztonság alapján vagyunk képesek harmonikus emberi kapcsolatokat, párkapcsolatot, munkahelyi csoportban alkalmazkodó magatartást megvalósítani.

Nehéz szülőnek lenni

– Azt tapasztaljuk, hogy felvételkor nagyon sok rosszat mond az anya a gyerekéről, nem jelez vissza arról, hogy mi a jó benne. Nincs válasza a jóra, nem tud egy jó tulajdonságot sem felsorolni, csak a hibákra figyel. A nevelésben nagyon erősen érvényesül a Pygmalion-effektus, vagyis hogy mások ránk sugárzott jó vagy rossz elvárását könnyen valóra válthatjuk. Ez a hatás gyerekeknél még kifejezettebb, mert ők sokkal jobban a környezetre, és annak jelzéseire vannak utalva. A környezetük elvárásait lesik és teljesítik, hiszen ezáltal sajátítják el az élethez szükséges képességeket. A jelenség az élet minden színterén megvalósulhat, például ha a szüleink úgy vélik, rosszak, hangosak, buták vagyunk, azzal megsokszorozzák a jóslat valóra váltásának esélyét. Mondhatnám azt is, hogy amilyennek tartasz, olyanná válok. Dicsérve kell nevelni, hiszen a jó az én erőforrásom! – hangsúlyozza a szakember.

– S mennyire eredményesek a terápiák? A legtöbb az. De vannak olyan gyermekek, akik újra figyelemre vágynak, s a környezetük nem tudja életvezetésüket segíteni. Különleges kapcsolatok alakulnak ki a terapeutákkal, szinte szülőként néznek rájuk; egy-egy élethelyzetben felhívják őket a fiatalok, mert vágynak a megerősítésre, biztatásra.

- Barak Beáta -

Felismerik az autizmust

A Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztálya 1987-óta önálló szervezeti egységként működik. 50 ágyas, feladata a 3-18 éves korú gyermekek és fiatalok pszichiátriai ellátása. Az Észak-alföldi régió egyetlen ilyen osztálya, ezért megyénken kívül több megye ellátását is vállalják. Ezen túl az ország egész területéről fogadnak betegeket kizárólag előzetes megbeszélés és előjegyzés alapján. Az évi betegforgalom 1200 fő. Az osztályon a klasszikus gyermekpszichiátriai kórképek (depresszió, szorongás, gyermekkori pszichózis, kényszerbetegség) diagnosztikája és terápiája mellett fő profilként az autizmus diagnosztikája, az autista gyermekek egyéni fejlesztése, szocializációja, illetve a szülők számára szaktanácsadás szerepel.