Jegyzet: Ratkó-dédunokák végleges késésben

Az ENSZ új jelentése szerint az Afrikában élők száma 2050-ig jóval több mint 1 milliárd lakossal, Európa jelenlegi népességének másfélszeresével fog nőni. A születéskor várható élettartam 58-ról 69 évre emelkedik, az Afrikából elvándorlók évi számát 450 ezerre becsülik, akiknek óriási többsége feltehetően Európa felé fog elindulni. Dr. Hajnal Béla írása.

A legpozitívabb változásnak a nők termékenységcsökkenése tűnik, mely szerint e kontinensen az egy nőre jutó élve születések száma a jelenlegi ötről háromra mérséklődik. Napjainkban négy feletti teljes termékenységi arányszám Afganisztánon kívül csak afrikai országokban figyelhető meg. E rémisztő népességrobbanás (ami a fejlődő országok többségében a végéhez közeledik) azt eredményezi, hogy 700 millió afrikaival nő a munkaképes korú (20–64 évesek) emberek száma. Ma a globális munkaerő-állomány minden tizedik tagja afrikai, 2050-re már minden ötödik e földrész lakója lesz. Miközben Afrikában a fenti jelenségek bekövetkezése várható, főleg Európában (benne Magyarországon) és a Távol-Keleten az alacsony termékenység, a természetes fogyás és az elöregedés folyamatai váltak meghatározóvá. A demográfusok évtizedek óta tartó figyelemfelhívása az elmúlt években hazánkban eljutott kormányzati szintre is, így ma már népesedési helyzetünket nemzetstratégiai kérdésként kezelik.

Nem lehet kizárólag a gyermekvállalási hajlandóság növelésével megállítani az ország népességcsökkenését.

A hazai demográfiai körülmények nem tekinthetők különlegesnek, mert belesimulnak a Kárpát-medencében élő népek népesedési folyamataiba. 2016-os becslések szerint élete folyamán egy nő Ausztriában 1,47 (100 nő 147 gyermeket szül), Magyarországon 1,44, Szerbiában 1,43, Szlovákiában 1,40, Horvátországban 1,39, Szlovéniában 1,35, Romániában 1,34 gyermeknek ad életet. Spéder Zsolt és Kapitány Balázs demográfusok most megjelent tanulmánya szerint a növekvő termékenységi arány (2011: 1,24, 2016: 1,44) ellenére sem születik több gyerek, mert 2015 után a „Ratkó-unokák” (az 1970-es évek közepén születtek) generációjának a szülőképes korból kiöregedésével olyan alacsonnyá vált a gyermekvállalási korban lévők aránya az ország népességéhez viszonyítva, hogy nem lehet többé kizárólag a gyermekvállalási hajlandóság növelésével megállítani az ország népességcsökkenését. Modellszámításokkal bizonyítják, hogy a születésösztönző családpolitika önmagában kevés az ország új népesedési pályára állításához. Magyarország európai és OECD-országokkal való összehasonlításban kiemelkedően sokat költ családpolitikára, bár e támogatások rugalmasságán, kiszámíthatóságán, átláthatóságán, bürokratikusságán változtatni kell, hogy a potenciális gyermekvállalók ismerjék a támogatási formákat. Számításaik szerint 2020-ra 9,5, 2030-ra 9,0, 2050-re pedig 8,2 milliós népesség várható hazánkban. Demény Pál nyíregyházi születésű világhírű demográfus 2075-re 5 millió körüli népességet tart reálisnak. Ötmillióan is élhetnek egy országban boldogságban és jó anyagi feltételek között (mint pl. ma Dánia), de akkorra oly mértékben torzulna a korszerkezet ( kevés gyerek, aránytalanul sok öreg), ami soha nem tudna újra egészséges szerkezetűvé válni.

A dolgozat szerzői négy feltétel egyidejű létezésével végezték további számításaikat. Az első: a termékenység 2025 után eléri az 1991–1994 közötti 1,75-ös arányt. A második: a születéskor várható élettartam 2030-ra további 3 évvel nő, és utoléri Csehország jelenlegi szintjét, így évente 15 ezerrel kevesebben halnának meg. A harmadik: 2020-tól már csak 15 ezer magyar hagyná el az országot évente, és évente 10 ezren vándorolnának vissza. A negyedik: évente 15 ezer ember bevándorlását tartják reálisnak, akik közül 5 ezren a határon túli magyar területekről érkeznének, évi 10 ezer főt jelentenének a távolabbról érkezők. E feltételek együttes megvalósulása eredményeként 2024-re a népességcsökkenés teljesen megszűnne, és 9,6 millió fő körül érné el a mélypontját. Azt követően a népességszám enyhén emelkedne és 2040 körül 9,7 millióban stabilizálódna. Az afrikai és ázsiai migrációs nyomással szemben Demény szerint Európának csak egy megoldása van, nevezetesen az, hogy az őshonos európaiak több (statisztikai átlagban minimum két) gyereket vállaljanak. Ennek érdekében sok helyen még alig tettek valamit, mert a legtöbb országban a felismerés sem történt meg. Népesedési ügyekben hazánk is sokkal jobban állna, ha az 1950-es évek közepének nagy létszámú „Ratkó-gyerekei” (évi 210–220 ezer újszülött) után az 1970-es évek „Ratkó-unokái” (évi 180–190 ezer élve születés) tovább vitték volna a jó hagyományokat, és az elmúlt 10–15 évben megszülethettek volna nagyobb számban a „Ratkó-dédunokák” is, mert az utóbbi másfél évtized évi 90–100 ezer újszülöttjei csak alig több mint felét teszik ki szüleik korosztályának.

A szerző a Budapesti Gazdasági Egyetem és a Debreceni Egyetem professzora

- Dr. Hajnal Béla -