Az egyetemhez közel…

Még szállnak a levegőben a Campus Fesztivál zenéi, a focibajnokság még nem vette fel utazósebességét, a Loki már beleszaladt egy nem várt pofonba, a vizes vb programjában még csak most jönnek az úszók, de az egyetemre készülő diákok és családjaik, már készülnek rá, hogy a gyermek elkerül otthonról, és kollégiumban vagy albérletben önálló életet kezd élni. Debrecen szélesre tárja a kapuit, hogy fogadja az újakat, akik így vagy úgy itt fognak élni a cívisvárosban. Réti János írása.

A kollégiumi létnek megvan a maga varázsa, de meg kell szokni azokat, akikkel együtt kell lakni és ki kell alakítani az együttélés szabályait. Akit nem vettek fel koleszbe, vagy nem akar az ottani keretek között, szabályok szerint élni, az, illetve azok albérletet keresnek maguknak. Az nem olcsó mulatság, de sok előnye van. Nagyjából választható a lakótárs, attól függően, hogy ki mikor, hányadiknak vette ki a „bérleményt”. Az elején kialakul a szimpátia, vagy nem, ami azt jelenti, hogy tovább kell keresgélni a meghirdetett albérletek között. A beköltözés még odébb van, de eljön annak is az ideje! És persze nem mellékes a környék, ezért a legtöbben az egyetemhez közeli kiadó lakásokat keresik. Ennek csak a „továbbalvás” szempontjából van jelentősége, mert Debrecen tömegközlekedése van annyira jó, hogy tulajdonképpen bárhol lehet lakni a városban, az egyetem mindenkinek közel van vagy lesz. A tulajdonos ugyan kiköt egy-két dolgot, de abból nem szabad gondot csinálni, mert a szabályok könnyen és elegánsan megszeghetők, meg azért „nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy főzik”. És mire minden elrendeződik, már kezdődik a tanév! Igaz viszont, hogy mindent meg kell szokni! Hogy nem anya főz és nem apával megyünk a meccsre. De meg kell szokni az utcákat, azaz a várost. A presszókat, a szórakozóhelyeket, a klubokat is! De mire észbe kap a hallgatóság, már kezdődnek a vizsgák és fogyni kezdenek a félévek! Aztán jön a felocsúdás és az egyetemisták, főiskolások, addigra már a pályakezdés gondjain próbálnak úrrá lenni. A kollégiumot megszokják, az albérletet szintén, legfeljebb a Debrecenben töltött évek alatt néhányszor bérleményt cserélnek vagy kollégiumi férőhelyet. És nagymama vagy nagypapa korukban az unokáknak mesélni fognak arról, hogy milyen jó volt Debrecenben egyetemistának, főiskolásnak lenni. Mert az egy életforma, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Meglátják, menni fog! Úgy legyen!

- Réti János -