Az "anyja nagykésit"

Valakinek nagyon szidják az anyukáját. Maga tény nem meglepő, hisz naponta hallhatjuk, sőt jó ideje már olvashatjuk, a nemrégen még „nyomdafestéket nem tűrőnek” jellemzett szavakat. T. Szűcs József írása.

Indulatos helyzetekben még megbocsájthatónak is tartom használatukat. Ám esetünkben az indulatok ideje jó néhány napig tartott, s népharag csak nem akart csitulni. Ami meglepő, s ezért kíván említést, hogy nem politikusainknak üzenték meg, hogy hová, kivel, valamint hogy mivel. Amely amúgy szokásos, pró és kontra, a netes kommentelők közötti csevej zavaros folyamában. Tehát egyáltalán nem valami égbe kiáltott, avagy mélyen elhallgatott politikai csúnyaság váltotta ki a harag napjait és lapjait. Hanem az időjárás. Ráadásul éppen egy időjárási honlapon. Amelyet kifejezetten szakértőnek mondható, műkedvelő meteorológusok olvasnak. S nem mellesleg hozzászólnak, mérnek, adatokat gyűjtenek, képeket készítenek. Számomra már az meglepő volt, hogy szinte mindannyian nagyon egy véleményen voltak. S mindannyian nagyon dühösen osztották egymás véleményét. Azt vártam volna, hogy valaki majdcsak közbeszól a másik oldalról is. Talán a potenciális ellenvéleményezőnek viszont már ereje sem volt a billentyűk közé csapni. Aki nagyjából azt mondhatta volna, hogy álljunk már meg egy polgári szóra. Hiszen nyár van, amelynek velejárója a meleg, a nagyon meleg, a tikkasztó kánikula. A véleményformálóknak azonban nagyon elegük lehetett az utóbbiból a legutóbbi forrósághullám idején. Szinte imádkoztak, hogy legyen némi szünet benne, jöjjön néhány frissebb nap. Mert nagyon úgy érzik magukat, mint Rejtő reménytelenül bóklászó hősei a Szahara poklában.

Számomra nagyon tanulságos, hogy az átlagos magyarhoz képest szakembereknek tekinthető társaink ugyancsak nehezen elviselhetőnek tartják a nyár egy kissé túl tipikusra sikeredett, de mégiscsak tipikus hetét. Holott ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mindez természetes velejárója éghajlatunknak. Az égi és földi időjárási jelenségekre figyelő hobbimeteorológusok ismerik a nyár minden lehetséges nyűgét. Ráadásul többségük fiatal, s szenvedélyük napi fizikai aktivitást követel tőlük. Persze, a tartós hőség ettől még nagyon kellemetlen lehet számukra is. Elvégre az időjós szintén emberből van. Nos, ha ők mondják, hogy a jóból is megárt túl sok jó, az számomra legalább olyan meggyőző, mint amikor nagy tekintélyű tudósok bizonygatják a globális felmelegedést. Amely, nem (csak) lassú, fokozatos, átlaghőmérséklet emelkedést jelent. Az igazán érzékelhető mifelénk alighanem az lesz, hogy a szélsőséges időjárási helyzetek lesznek jóval gyakoribbak. Egészen odáig, amikor már a szélsőségek válnak „normálissá”. Hogy el ne feledjem, éppen írásom idején azt jósolják a profik, hogy nemsokára napokig negyven fok lesz hazánkban és árnyékban. Tanácsos felkészülni rá. Aki például kommentálni akarja a korábbiaknál erősebb hőhullámot is, az máris keresheti az alkalomhoz illő, tehát a korábbiaknál még szaftosabb magyar szólásokat.

- T. Szűcs József -